mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

#237

Mikor?: 2011.09.11

Tekert idő (Tm): 1 óra 10 perc
Megtett út (Dst): 32,251 Km
Átlagsebesség (Av): 27,4 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 39,9 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4221,4 Km^*

^1: az útvonal Kutas - Beleg - Ötvöskónyi - Nagyatád ott dolgoztam egy nyolc órát, majd irány vissza, de csak Ötvösig... nem volt kedvem végigmenni a Kónyi utcán így fel a vonatra, és Kutason le a vonatról... tekerés haza...

update: azért szép teljesítmény... ugyanis ezen a héten tekertem ebben az évben a legtöbbet... egy hét alatt több mint 307 km lett letekerve :)

*:2010.05.12 óta

#236

Mikor?: 2011.09.10

Tekert idő (Tm): 1 óra 54 perc
Megtett út (Dst): 51,595 Km
Átlagsebesség (Av): 27,0 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 42,3 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4189,2 Km^*

^1: az útvonal Kutas - Segesd - Somogyszob - Nagyatád - Ötvöskónyi - Beleg - Kutas. az egyik legjobb utam volt mostanában...

*:2010.05.12 óta

#235

Mikor?: 2011.09.07

Tekert idő (Tm): 4 óra 47 perc
Megtett út (Dst): 124,64 Km
Átlagsebesség (Av): 26,0 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 53,6 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4137,6 Km^*

^1: ma arra gondoltam kicsit többet tekerek... noha amikor nekiindultam én magam sem tudtam, hogy mennyi lesz belőle, sőt még az útvonal sem volt meg a fejben... igazából az utcából kifele tanakodtam, hogy merre is menjek. felmerült Kaposvár gondolata, de aztán arra gondoltam arra már jártam, így Beleg fele vettem az utat, és ki is volt találva egy szakasz... amin még sose jártam. Ötvöskónyiból van egy földesút ami átvezet a Somogyszobi útra, és pont a Bolhásra vezető útnál ér ki... nos, azt hiszem ezzel a biciklivel végleg befejeztem az ilyen légből kapott földes-utak kipróbálgatását... noha rövidebb mint Nagyatád fele kerülni de max. tíz percet spórol az ember, annyit meg nem ér annyira rossz az út. onnan mentem tovább... Somogyszobra és kitaláltam, hogy el kéne menni Nagykanizsára. Új utakat megismerni... hát irány Kaszó... aztán fel északra, de megbántam ezt az útvonalat. azok a betonlapos utak... hú de nagyon leterhelik az ember hátsóját. ráadásul olyan kátyúk és repedések tarkítják, hogy még. Iharosberénytől már nem volt gond. annyira jó volt az út, hogy még, de azok a dombok... kérem szépen nem szoktam én hozzá az ilyenhez... sík terephez szoktam, de ez van. Nagykanizsára érve pihentem pár percet, megfordultam és irány vissza... azt az utat amit visszának kinéztem valahogy nem találtam, de mivel Kaszó fele még egyszer nem, Hát Iharosnak vettem az irányt, és Csurgón keresztül folytattam utam.  ott is pihentem egy kicsit, és valahogy kezdett elfogyni a lelkesedés, ami Nagyatádra érve teljes mértékben elfogyott... onnan maga a kín volt és nem azért mert fáradt voltam, vagy mert fájt valamim... nem... kedvem nem volt, és a kényszer tekerést nem szeretem, de valahogy haza kellett érni... hát tekertem tovább... Belegben, pár kilométerre a céltól még egyszer megálltam, mert ennem kellett... nem bírtam volna ki hazáig... aztán szépen hazagurultam, és eldöntöttem, ezen a héten, de lehet a következőn se akarom látni a bringámat... mindenesetre most kellemes fáradtság ült rám... jól érzem magam azt az egy apróságot leszámítva, hogy Nagyatád előtt egy másik bringás leelőzött... és ez akkor is szarul esik ha az Ő és az Én bringám közt van úgy félmillió értékben, és Ő minden nap edz, de akkor is... én szoktam leelőzni a falu népét, engem ne előzzenek le... akármennyire fáradt voltam, nem hagytam magam, utána iramodtam, és Nagyatádon a sorompóhoz egyszerre értünk... utána én úgyis más irányba mentem... de ha már utolért utolért, azt hogy álló helyemben hagyjon nem hagytam...

*:2010.05.12 óta

vacsi...

az úgy volt, hogy már már éhen haltam mire hazaértem és néztem mi a kaja.. mert ennem kell... nos nagyon szeretem a tojásos nokedlit, meg a lecsót is és volt itthon mind a kettő... most akkor melyiket egyem? válasz mellékelve...
ugye milyen jól néz ki együgyűt? és nem csak néz, de ízre is nagyon összevágnak... nekem legalábbis tegnap este felettébb ízlett...

#233

Mikor?: 2011.09.06

Tekert idő (Tm): 0 óra 35 perc
Megtett út (Dst): 18,253 Km
Átlagsebesség (Av): 31,0 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 42,1 Km/H
Összes megtett út (Odo): 3991,8 Km^*

Tekert idő (Tm): 0 óra 45 perc
Megtett út (Dst): 18,571 Km
Átlagsebesség (Av): 24,5 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 42,5 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4012,8 Km^*

^1: az útvonal nem más mint irány a munkába, Kutas - Nagyatád aztán éjszaka vissza... az odaút gyors és lendületes, említésre való eseménytelen... a visszaút sötét, hideg, félelmetes, Ötvöskónyiban kutya megkergetős, hazakísérős volt... rég volt már, hogy éjszaka tekertem, s amennyire nem akartam elindulni annyira jólesett.

*:2010.05.12 óta

ne hallgass!

Tudom a titkod... Tudom az okát... Tudom a célod... Tudom a Megoldást! Döfj szíven! S akaratod is teljesülhet...de vigyázz! mit irigység, s meggondolatlanság táplál az akaratod ellenére, visszáján is elsülhet. nézz hát előbb magadba s kérdezd meg? én mindent megtettem? én lennék a tökéletes? s nálam mindenki kevesebb? kérdezd hát meg magadtól! te mindent tudsz? benned nincs hiba? s ha úgy érzed mindenben fasza vagy... hát rajta... s majd az élet megmutatja... mit én elmondani nem tudok... ahogy nálam jobb vagy, úgy nálad is van jobb, s egyszer majd Ő lesz ki lecserél téged! Sziasztok hát, ezt kapom, s valamiért mégiscsak szeretlek titeket, s tán hihetetlen, de haragudni se tudok... csak annyit mondhatnék, mit anno Caesar is mondott midőn fia hátába kést döfött... -Te is kedves kol...

#231

Mikor?: 2011.09.05

Tekert idő (Tm): 2 óra 3 perc
Megtett út (Dst): 62,407 Km
Átlagsebesség (Av): 30,4 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 47,8 Km/H
Összes megtett út (Odo): 3973,5 Km^*

^1: ami azt illeti ma igen jó időt mentem, magamhoz képest szerintem... a táv Kutas - Segesd - Ötvöskónyi - Beleg - Kutas útvonal volt. mivel nem akartam olyan sokat tekerni ma... a dologban azonban hiba ütött, annyira élveztem a tekerést és annyira jó időt is futottam, hogy két kört tekertem az említett útvonalból... ami pedig a sebességet illeti, az elsőben viszonylag stabilan tekertem, a sebességem sem ingadozott... az első kör átlaga 30,5 km/h volt... a másodikban, kicsit lassabb  de hát több mint 30 megtett kilométer után szerintem azért természetes egy kis fáradás... így már voltak lassabb szakaszaim, amiket viszont sikerült gyorsabb szakaszokkal kompenzálni... így egy kör egy órába belefért... méghozzá kettő is egymás után... igazából ezen a szakaszon egy olyan rész van amit nagyon kihagynék életemből az pedig a Segesdi domb. bizony, na azt megmászni... egyébként én ott még felfele biciklizőt nem igazán láttam.... aki eddig szemem elé került mindenki tolta a bringát... noha egész lassan... 11-14 km/h-ás sebességgel tudtam csak tekerni felfele, de nem szálltam le, feltekertem rá...

*:2010.05.12 óta

#230

Mikor?: 2011.8.29

Tekert idő (Tm): 2 óra 3 perc
Megtett út (Dst): 55,989 Km
Átlagsebesség (Av): 27,2 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 43,5 Km/H
Összes megtett út (Odo): 3910,9 Km^*

^1: érdekes útvonalat választottam mára... noha sajnálom, hogy nem csillagtopológiás úthálózat van Magyarországon, mert akkor sokkal érdekesebb és változatosabb útvonalakat lehetne tervezni... noha beszélve nagy öregekkel valamikor a hetvenes években még bizony az volt. hisz majd minden faluból vezetett földes út a szomszédos falvakba. mára azonban már nem lovaskocsival járnak az emberek, így a rövid utaknak jelentőségük csökkent aszfaltozni pedig nem mindegyiket aszfaltozták le. így nagyon sok út a feledés homályába veszett, vagy mára csak traktorral járható. mai útvonalam Kutas - Segesd - Somogyszob útvonalon vezetett, ahol is kinéztem magamnak egy földes-utat mi átvezet a szomszédos zsákfaluba, Bolhás.  nos ez az út teljesen jól használható ilyen száraz időben. látszik rajta, hogy rendszeresen használják, főleg biciklivel illetve motorral... nekem csak az volt vele a bajom, hogy a 0,7-es kerekeim imádják a jó-minőségű aszfalt utat, de az annál rosszabbat nem szeretik.... így ami ezt a homokos utat illeti, a bringám könyörgött, hogy ne menjek rajta. de kénytelen volt kibírni ezt a két kilométeres szakaszt aztán újra aszfaltot kapott... és milyen jót. gondolom mostanában aszfaltozhatták le Bolhás, mert igen jó-minőségű út vezet keresztül rajta.... csak úgy szelte a levegőt... az út onnan Nagyatádra vezetett, ami szintén gyorsan ment, annyira, hogy legalább négy kilométeren keresztül tudtam tartani a 40 kilométer/órát... lesett is, néhány kerekező, hogy milyen sebességgel előzi meg őket egy másik.. meg gondolom az a lovaskocsis is amelyik nem adta meg az elsőbbséget és új kanyarodott be a földútról, hogy szemből autó jött... én meg csak imádkoztam, hogy elférjek a kettő között... de sikerült azért odakiáltottam a lovasoknak, hogy "-Elsőbbségadás kötelező!" de van egy oly érzésem, hogy magasról szarták le, s nem értették, hogy miért is kéne egy biciklist figyelembe venni... mindenesetre átkom szálljon rájuk, s szexuális életük ezentúl konvergáljon a nullához!. Nagyatádon megint elfelejtettem levenni a kilométerórát így miközben kigurultam a Tesco-hoz... hát rendesen visszaesett az átlagsebesség. de hát ez van, így jártam... Nagyatád után jött Ötvöskónyi, ahol szintén odacsaptam a lovak közé... Kónyi utca stabil 41 km/H teljes hosszában ki a hídig... ott én nem szeretek lassan menni... majd Beleg... s végül célba is értem Kutason újra... ma nem tekertem sokat... s el nem fáradtam... de azt hiszem mára pont elég volt. majd úgyis lesz még jó-idő, s bringára pattanok újra.

*:2010.05.12 óta

összeesküvés-elmélet

van egy olyan nagy hibám... hogy logikai képességeim néha túlpörögnek túl sok ösvényt figyelnek egyszerre az élet útjai mentén. így olyan egymás mellett futó s összeérő ösvényeket pillantok meg minek látszólag nincs jelentősége... egy egy szónak minek nincs kapcsolata önnön magában mégis kapcsolatot, sőt egész történeteket látok meg mögötte... ki nem mondott gondolatokat hallom fejemben, s oly érzéseket látok meg mik még nem is léteznek. depresszióval átitatott életem, s paranoia szülte gondolataim mögött félsz lakozik... hiszem, hogy nem vagyok kedvelt figura a föld bolygón, hogy kiközösítésem összehangolt játékok sorozata... hiszem, hogy nem minden arany ami fénylik s meglátom embertársaim színes mivoltát... sokszínűségünk egyéniséget takar... ugyanakkor kellemetlen... nem jó ha valaki látja, illetve látni véli ezeket...

noha halak lévén képes vagyok a racionálist figyelem nélkül hagyni és rózsaszínbe öltöztetni a világot, ez rám nézve szerencsére csak átmeneti látásszünetet okoz. szerencsére hamar észreveszek olyan apró jeleket olyan gondolatokat, mikre figyelve megelőzhető a baj... megelőzhető, hogy áldozat legyek, megelőzhető hogy csapdába ejtsenek, mi figyelmeztet arra, hogy mily gonosz világban élek is.

miért nem vagyok igazán megértve? mert nem akarom, hogy megértsenek... mert nem adom ki magam annyira, mert nem adom ki hogyan is látom az embereket, hogyan is látom az emberiséget... mert nem mondom el, hogy hogy érzem magam ott az emberek közt kik fejem akarják végre hullni látni, s ezért nem mondom el nekik, hogy mennyire szeretem őket, hogy megbocsájtok nekik mert ellenem vétkeznek... hogy haragom pillanatnyi csupán, s szeretetem örök marad.

mert nem árulom el hogy látom színfalak mögött mi van... mert látom s érzem is, hogy kinek mi a valódi szándéka felém... lehet játszani a jót, lehet játszani a szépet, de nem kell, mert nincs szükség rá... mert tudom, hogy kik azok kikben soha nem bízhatok... s hiába megteszem akkor is... bízok az emberiségben, hiszem, hogy még menthető e faj... hiszem, hogy nem a saját kipusztítását tervezi éppen.

lehet mondani rólam bármit mögöttem... csupán azt sajnálom, hogy ezek bűnös szavak fülembe nem jutnak el... mert lehet beszélni rólam sok-mindent... mert nem cáfolok, s valót ha nem csak én vagyok érintett úgyse mondom el. nem szórom a pletykát, s szavakkal nem kívánok senkit lejáratni.. noha tudnék sokakat, mert ismerek titkokat... s ha néha el is árulok néha egyet... az illető nézzen magába, s kérgezze meg vajon ő hányszorosát pletykálta már rólam?

túl sokat tudok... ez az én bajom... s, hogy honnan na azt én se tudom... hisz nem beszélek senkivel mégis hallottam erről hallottam arról, de nem tudom honnan mikor s vajon nem-e álmodtam....

több mint tíz éve történt, hogy hallottam két tanáromat pár szót váltani, s megjelenésemre abbahagyták beszélgetősüket, mert nem tartozott rám... s én mondtam nekik, hogy folytassák nyugodtan, mert tudok a dologról. mire megkérdezték miről..  s el is mondtam nekik... nem hittek a fülüknek... mert ilyen nem lehet, nem hallhattam, mert ezt titok övezi s alig fél tucat ember tudta e titkot, én mégis hallottam róla hetekkel az előtt... minek kapcsán majdnem bajba kerültem... mert e titok, csak pár napos volt... hogy hallhattam róla hetekkel azelőtt... nos kérem szépen nem tudom... de hiszek érzéseimnek, hiszek a hangoknak a fejemben, hiszek nekik, mert még soha életemben nem hazudtak nekem...

kettős cselszövés fut most ellenem... s egy oly van közelemben ki játszik lelkemmel. cselszövés egyike munkahelyemmel játszik, s onnan próbál rövid határidővel nagyon gyorsan eltávolítani... míg másik cselszövőm lelkemre pályázik, hogy aztán jól beszívat... s nézhetek nagyokat... s ki játszik lelkemmel, nem azért mert így akarta.. mert ő maga sem tudta egy időre, hogy mit is akar... s most már tudja... de szemembe mondani nem tudja...

magányosság...

szívem dobbanása lassan szűnik meg... időről időre ugyan megdobban, de valahol mégis egyedül van a világban... tudom, hogy erről csak én tehetek, így ez ellen is csak én tehetek... de őszintén megmondom nem tudom, hogy akarok-e tenni ellene. oly sok csalódás, s olyan sok fájdalommal van már tűzdelve szívem, hogy talán ebben a formában próbálom védeni... de kockázatok nélkül nem lehet nyerni se és mégis egyenlőre hagyom... hadd sodorjon az élet szele merre fúj... s majd kikötök valahol... mert nekem is van hely valahol a világban... nekem is van célom valamerre... az én boldogságom is rám talál egyszer, csak az időt kell kivárnom.

#227

Mikor?: 2011.8.28 és a múlt hét

Tekert idő (Tm): 1 óra 30 perc
Megtett út (Dst): 36,637 Km
Átlagsebesség (Av): 24,3 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 35,9 Km/H
Összes megtett út (Odo): 3854,9 Km^*

^1: azt hiszem ebben van egy Nagyatád, meg egy Kutas Beleg oda-vissza, de igazából nem is tudom... mert elfelejtettem nullázni meg kiírni, azt tudom, hogy húsz kilométer eltűnt, mert nullázta magát az órám valami miatt :(.

*:2010.05.12 óta

visszaszámlálás...

noha a visszaszámlálást az ember általában viszonylag közel kezdi meg a célidőtől... én most mégis elég messze megkezdem... negyven... ennyitől kell visszaszámolnom, és újra szabad ember leszek, lehullanak láncaim s a kényszer sem köt majd többé sehová... újra szabad leszek... már csak ezt a röpke negyven hónapot kell átvészelnem valahogy...

hallom

 

mai délutánomat, mert épp nincs kivel hasznosabban eltöltsem fotelom magányába egy mese megtekintésével töltöttem... a mese címe Rió, és nagyon aranyos mese... nekem nagyon tetszik... tőlem megkapja a 9 pontot... ami a filmzenét illeti az is remek... sőt... a film végen midőn már kifele mész a moziból megszólal egy zene... miközben a feliratok futnak felfele... ott vissza is ül az ember és meghallgatja miközben feláll a szőr a karján, s borsózik a bőre... mert olyan... szól a zene, 3D hatás és hangerő ahogy kell... szóval visszaülsz és meghallgatod...

... mondom maradj ahol vagy és hallgasd meg!

... hangerőt neki, hányszor mondjam?

tüszentés

bizony tüsszentéssel indítottam ennek a bejegyzésnek megírását... alig futott végig agyamon a gondolat olyant tüsszentettem rá, hogy majd lefejeltem az asztalt. :)
pedig semmi különösre nem gondoltam igazán, semmi megfoghatatlanra, csak a témát próbáltam felvázolni agytekervényeim közt, már ha az én fejemben is található olyan. de nyilván van... hisz ha nem lenne az orvosilag rendellenes, sőt elképzelhetetlen, hogy egy alapvető agy, s azok funkciói ne lennének...létezésükről pedig papírom van. a második nagy balesetem után... mivel erős (amnéziával, és eszméletvesztéssel járó) agyrázkódásom volt így elég alaposan átvilágították buksimat... csak feltűnt volna nekik, ha üreges... meg különben is... akkor a szemeim is beesnének... tudjátok a vákuum¹ miatt mi beszippantaná.

törénetesen a témától elkanyarodtam ugyan, viszatérni pedig nehéz, mert közben elvesztek azok az apró gondolatok miket bitekbe akartam rejteni. mégis valami olyasvalamiről szólna mit ma olvastam, s igen megragadt bennem.

“Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.” (Tatiosz)
“A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” (Albert Schweitzer)

az embernek vannak pillanatai amikor nem tudja mitévő legyen, mikor nem tudja, hogyan tovább, mikor nem tudja... mert a biztosat bizonytalanért cserélni... vagy biztos monotóniát, egy kis izgalomra cserélni... sokszor egy kis örömkacaj kedvéért másik úton hazamenni, csupán a móka kedvéért... hát nem.. és mennyire teljesen igaz. én cserélném-e? őszintén megmondom, fogalmam sincs... és nem azért mert ellenzem, vagy mert nem tettem meg... dehogynem.. .életem során többször is, de mindannyiszor ott volt a végeredmény ami messze nem ért oda hová szerettem volna... s ilyenkor az ember bűntudata önnön magát okolja cselekedetiért, mert feladott valamit ami noha nem volt tökéletes... feladta egy tökéletesnek látszó valamiért... s bizony az még ha valóban abban a pillanatban a tökéletes is volt számára... hamar kiderült, ez hosszú távon nem így van. érdemes hát úgy keresni a boldogságot, úgy elkezdeni egy játékot, ha az nem változtatja meg életünk, csak most varázsolja el  lelkünk... a pillanat hevében, ki tudja mennyi időre?

de hát akkor mégis mi a teendő.. .mit tehet az ember? mi az arany középút... mit lehet tenni, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon... nos ha vallási erkölccsel felvértezve szemléljük a dolgot, akkor semmit... de midőn a kígyó már egyszer sikeresen rábeszélte Évát, hogy egyen a gyümölcsből, s midőn Évának először sikerült megetetni Ádámot az almával... bizony azóta tudjuk, hogy az ember teremtésétől fogva hajlamos a bűnre, miért vérével, s izzadságával fizet.  s ha így nézzük teremtésünk nem épp kellő odafigyeléssel történt, mert ha ezen hibák nem lennének alapból belénk ültetve, úgy az ember ma is a paradicsomban élne együgyűségétől mámoros boldogságban tengődve...
magyarázat képen Isten mindenkire rábízta a dolgoz... engedélyt adva csalásnak... boldogulásra... boldogságra... kérdés, hogy ezt ki, s hogyan teszi magáévá...
kérdem én hát... elítélhető-e az ha valaki saját akár átmeneti boldogságáért letér az útról?

NEM! mondom én... de ez csupán saját szubjektív véleményem... mi nem egyezik valószínűleg sem az emberiség, se az egyházak, se a törvényhozó kormányok dogmáival sem.

viszont ki ilyen kockázatokat vállal élete során annak tudnia kell, hogy mit is akar valójában... mi a célja, mik a lehetőségei, hová juthat el, mit veszíthet el, mit nyerhet... képesnek kell lennie arra, hogy felismerje valódi akarata és elérhető céljai közt a különbséggel... ki kockáztat nyerhet... no persze... nekem is sok kettőszáz forintom maradt már lottózóban, s onnan soha ki nem jött... s az élet se egyszerűbb játék ennél.

mindazonáltal... számomra egy olyan ember számára kinél nem állandó a boldogság... kinek se kutyája, se macskája... csak egy eladósodott élete van komolyságba mélyült emberi kapcsolatok nélkül nekem nem gond néha kicsit letérni az útról... felszántani ellaposodott életem ösvényét, botorkálni azok barázdáin... míg az izgalom s egyfajta lelki vagy fizikai kielégülés örömet, s célt ad az életemnek... erőt, s kitartást biztosít a holnapi ébredéshez. mégse feledjük... életünk során döntéseinket felvállalva mederbe tereljük sorsunkat így vagy úgy, s bizony bizonyos medrek kanyonként megmászhatatlanok... s kijutni nehéz, olykor lehetetlen belőlük... de mint ahogy a kanyonoknak is vannak mellékutcái... életünkből sem kell kizárnunk azokat a mellékutcákat mik noha egészen sokszor biztosan csak átmeneti megoldást nyújtanak boldogságunk kiteljesedésében... cserébe viszont el se kell hagyni számunkra berendezett életutat... halálunk percében hogyan gondolunk vissza ezekre a téves ösvényekre miket bejártunk... s hogyan gondolunk azokra mikre félve az ismeretlentől rá se pillantottunk... pedig létezéséről meg voltunk győződve... halálunk pillanatában, már csak reménykedhetünk. az odaát létezik, s tényleg oly csodás mint ahogyan azt a biblia megírta... de ideje rettegni... mert a mai társadalmunkban sajnos már igen keveseknek adatott olyan élethivatás, életpálya, életút, kitartás mit végigjárva valóban a paradicsomra számíthat... s a pokolban nincs kegyelem... ott halálom végórájában midőn lefut előttem életem filmje szentül meg leszek győződve, én a paradicsomba egészen biztosan nem kerülhetek... s eszementen bánok majd minden olyan mellékutat, mi ha csak egy pillanatra is, de boldogsággal itatott volna át s én nem jártam meg... mert a pokol kínjai közt erre már lehetőségem nem igazán lesz.

^1:Az Osiris Helyesírás szótári része szerinti sztenderd magyar kiejtése vá-ku-um (bár a „vákum” forma terjedőben van). A szó latin eredetű, a „vacuus” melléknév jelentése: „üres, valamitől megfosztott, szabad”

elnémulva

ismeretlenség varázsa burkolózik a sötét éjszakára, bizsereg egy érzés, s követeli tombolását. olyan jó hát legyen... ujjak kopnak, gondolatok sétálnak az esti homályban. érzések mik oly régen éltek a testben újra ott vannak, vágyakat indítva kacérkodnak s a titok bölcsőjében ringatózva kémlelik, na most mi lesz? mígnem lehull a lepel hirtelen, s tovaszáll... elnémul a világ, ismeretség bőszíti fel félelmetes alakját. megfordul a kocka, hogy vadász hirtelen űzött vadként mint sólyommadár száll tova... mint tornádó ragad meg mindent, hatalmas tölcsérébe szippantva veszik el mi eddig oly egésznek tűnt, pillanat műve alatt részletek se maradnak...  nem hagy hátra mást mint vörösre festett arcot, midőn ujjak elhagyják billentyűzetet, s arc elé kényszerülve eltakarják azt, kiáltva NEEE! ekkora baki :( ez megbocsájthatatlan... mégis békesség száll az éjszakára.. s talán mégis boldogan temeti mindenki arcát a saját maga párnájába...

 

aktil duo felírva

az agy lassan megszűnik létezni, légzés már már nehézkes. kevés lesz az ágy valahogy kisebbnek tűnik mint eddig. arcizmok összerándulnak, szív félrever, furcsa érzés hatol át az ember testén miközben majd elcseppen. folyik, a PZS kevés... nemsoká elfogy... majd hirtelen felülök az ágyban s köhögőroham után megint zsepi után nyúlok... lassan kifolyik az egész agyam... utálom a torokgyulladást.

itt a piros hol a piros, na még egy hónap...

egy hónap... ennyi idő kell az újabb értékelésemhez... s ha az megint a piros színt árasztja magából mi harmadik lenne egymás utániban, hát kérem szépen életem egy újabb fordulópontja lesz. megint mennem kell, el innen ki tudja merre, de itt nem maradhatok, s most először talán nem is azért mert én akarok menni, hanem mert menesztenek. úgy egy éve még szerettem azokat kikkel együtt munkálkodok mai napig, s azt kell mondanom, még most is... de bizalmam elveszett... elvesztettem bizalmamat, mert nem azt adják amit kellene. szivárvány színeiben pompázik mindenki körülöttem, de minek nem tudom? miért gondolják azt, ha velem majd jól elbánnak jobbat kapnak. miért gondolják azt, ha nem leszek majd dolgozni se kell... mert kelleni fog, s nem is keveset, s a történelem ismétli majd önnön magát meg. mert ez már megtörtént... kergettek el... mert nem szerettek anno Százhalombattáról, s fél év múlja hívtak... András gyere vissza...

Aztán jöttem el Érdről... mert már nem bírtam, nem bírtam terhet cipelni dolgozóim s vezetőim között pajzsként tartani hátam... de ott szerettek, s meg is becsültek ezért.

de Nagyatád nem ilyen... mert nem volt nekik rosszabb, mert én vagyok az első s azt hiszik ennél csak jobb lehet. mert dolgozni majdhogynem egyik sem szeret...szájuk van járatni tudják egymást ócsárolni az nagyon megy..., de ha bizonyítani kell az már nem... mert a minek én ha Ő nem? de kérdem én minek Ő ha Te sem?

szer ez így mindenhogyan... de meg kell oldanom... én innen nem megyek sehová... még legalább három évig igenis itt maradok... ha nagyon kell akkor majd elmegyek, de addig itt nem én húzom a rövidebbet!!!

mit is akar?

hogy ki... akárki...

vajon mit akar az ember megvalósítani röpke élete alatt? vajon mi az amit meg is tud valósítani belőle? és ha megtette ott a kérdés, hogy visszagondolva életére nyugdíjas évei alatt, vajon akkor is úgy gondolja, hogy ha újra kezdhetném akkor is ugyanezt tettem volna?

mert én nem. határozottan máshogy tennék mindent, de valahogy mégsem. mert amire most azt mondom, hogy máshogy csinálnám az a mostani énem. akkor más voltam, s azóta formálódtam, változtam, de mindenképpen oly hatások értek melyek folytán gondolkodásom, ha hangyányit is de más. mert másképpen gondolok most valamire, s másképpen gondolok ugyanerre holnap is. ahogy a múlt héten nem is gondoltam arra amire most gondolok.

kezdenem kéne valamit azzal amit sok sok éve kaptam szüleimtől... de nem megy. társadalmunk s szívem hatalmassága miatt nem tudok mit kezdeni. csak próbálok fent maradni az élet habos hullámain. igyekszem nem belefulladni eme hatalmas óceánba. igyekszem túlélni a mát, hogy holnap újra megcsodálhassam a napot, a felhőket s a kék eget.

a vihart mint olyant nem szeretem. nem szeretem, de valahogy közöm van hozzá. nem kell másra gondolni csak a tizenkilencedikei viharra, mi szétvert egy fél várost, s mi a munkahelyem közvetlen közelében óriási erőkkel tombolt.

de ugye itt is az a kérdés mi volt előbb a tyúk vagy a tojás! hát ebben a történetben se lehet igazából megfogalmazni, hogy azért van vihar, mert bánat éri lelkem, vagy azért éri bánat lelkem mert vihar tombol az égen, de szinte mindig együtt jár e kettő.

visszagondolva amióta eszemet tudom ott ahol voltam, s helyben igazi szívembe ható fájdalom tört, ott az időjárás volt az mi könnyeimet hullajtotta. neki kell, mert bennem már nincsenek könnyek. sírnék sokszor, bömbölnék mint egy gyermek, de nem megy. arcomra ráfagyott a mosoly s nem megy a fájdalom kimutatása oly szinten mint amennyire az tombol bennem. így hát tombol helyettem az ég.

augusztus hónapban két igazán nagy vihar tombolt Nagyatádnak környékén... s bocsánatot kérek mindenkitől, de nem én voltam a hibás. nem azért érte lelkemet bánat, mert vihar jött... a vihar azután jött miután szívem sírt volna de szememből a könny nem jött...

huszadika

igen az van ma. már tizenegy napja nem posztoltam semmit s nem azért, mert nem történt e pár nap alatt semmi csupán mert azt a gyötrelmet felismerést nem lehet leírni ami ez-idő alatt megesett velem.

nincsenek szavak arra, hogy lelkem mennyire van önnön magába roskadva, hogy mennyire hiányzik neki, hogy ne magánytól búsan keljen este fejemet párnámra hajtani. hogy mennyire vágyja szívem, hogy karjaim ölelhessenek, hogy a reggel napsugarának ragyogása ne is tűnjön fel, mert szemem nyitásakor mellőlem valaki túlragyogja. s mindez lehet csupán az én hibám. éltem én életet igen furcsát. éltem együtt, voltam szerető, s hazudtam is már magamnak a boldogságról, de sehogy se sikerült... nem találtam, s nem találom.

érdekes kommentet kaptam a minap. de elfoglaltságom okán nem vettem észre. az érdekesség pedig az, hogy ezt már mondták nekem személyesen, s a még érdekesebb benne az, hogy tudom. ismerem magam. sajnos ha valami nem egyértelmű azt sose nem veszem észre. de titok mögé bújt kommentelőm, s kiléte ismeretlen... pedig úgy ír mintha ismerne is... de hát ki tudja...

nem is vagyok tán igazi férfi... kavarodnak tovább gondolataim. nem vagyok nagy csábító. valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy engem csábítottak el. elém álltak, megragadtak... de valahogy levadásztak. mert képtelen vagyok támadni... gyáva vagyok s elsőnek nem "támadok". vissza azonban habozás nélkül...

favágás

az úgy volt, hogy midőn tegnap hazaértem gondoltam vágok egy kis fát... nem árt időben elkezdeni felkészülni a télre... noha ott belül lelkem legmélyebb bugyraiban remélem idén elmarad. kitaláltam, hogy összevágok két kuglit, mert ugye ha minden nap csak ennyit csinálnék meg akkor is mire jön a fűtésszezon már tetemes mennyiségű fa lenne felhasogatva. no de annyira belejöttem hogy negyven kugliig meg se álltam. tudom nem sok de méretüket tekintve nem kevés. 50 cm hosszú és átlagosan 38 cm átmérőjű fadarabokról van ám szó... és komolyan jólesett ez a fajta testedzés is... csak a bal tenyeremen kialakult és még favágás közben kifakadt vízhólyag emlékeztet arra még pár napig, hogy mire is vetemedtem én tegnap késő délután.