mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

#17

tegnap hamarabb hazaértem mint a busz, pedig az út egyik szakaszát görkorival nyomtam. ez a Szabás - Kutas volt. nem sok kb. 7 Km, de az hirtelen 17 perc alatt le lett tudva...

#16

hamarosan céges buli. noha már mindenki régóta várja, mert menni akarok dolog van... de mégse ez a tendencia. hirtelen adott a lehetőség, hogy csoportépítés legyen, erre mindenkinek programja van.

nekem is lett volna ott van öcsém ballagása, családi ebéd meg minden. de nem. én igenis elmegyek és igenis jól fogom érezni magam és csapatot építek. fontos és szükséges. életünk egyharmadát azokkal az emberekkel töltjük, igenis fontosnak látom, hogy jól kijöjjön a közösség. ezért pedig tenni kell, és az ilyen alkalom, azt hiszem pont olyan.

#15

naszóvalmegmindenmásholvoltholnemtúlazüveghegyenittaföldöntömegnyomorstb...

de nem erről akarok írni, hanem arról, hogy megmondta ma egy ember, hogy milyennek is látnak a többiek kívülről. egy sikeres embernek aki megkap minden lányt akit akar, egy olyan törekvő aranyos kölyöknek aki elér mindent amit szeretne. és ennek én örültem, hogy miért. mert így halálom után hamarabb el tudnak majdan felejteni, mert így nem vagyok kirívó eset, mert így csak szép marad utánam, meg mert csak.

de szarul is jönne ki, ha mindenki az igazi énem látná... habár mindjárt érdekesebbnek tűnnék, de azt mégse akarom, hogy minden pletyka középpontja én legyek, a depresszióm, és a szerencsétlenkedéseim álljanak. élet fosztott világomról elég ha én tudok, a reménytelen szerelem pedig már elavult a mai világban, jobb nem dicsekedni vele...

noha szerintem a földi jólétet igazából maga a szeretet, szerelem, és az igazság alkotná, de az emberek buták. noha külön külön mind ezen három dolog körül érzi magát igazán értékesnek és boldognak, a tömeg azonban kihozza belőlünk az ördögöt, és pénz, hatalom már csak ez kell neki.

hogy szeretnék élni? nem tudom konkrétan, se azt hogy hol, se azt, hogy mikor, csak azt, hogy nem itt, és nem most. itt nincs és nem is lehet boldogság. megfertőztem az életem hitellel. mennyisége alapján nem mostanában keveredek ki belőle, ami pedig azt jelenti, hogy nekem lőttek, az új világrend sikeresen lebutított dolgozója lettem. életcél nélkül robotolok majd, hogy ők gyarapodhassanak, szaporodás nélkül tengetem majdan életem, és névtelenül halok meg egy gyár közepén...

#14

éppen ma vagyok egy éves. no nem konkrétan, meg szó szerint csak épp ma volt egy éve, hogy túléltem az utolsó nagyobb balesetemet. így elmondhatom, hogy ma vagyok egy éves, no meg azt is, hogy bukósisakban születtem. még szerencse, különben anélkül haltam volna...

#13

elkezdődött!

a bicó ma bekerült a szervizbe... már csak napok kérdése és kiderül mennyire is tört meg szegénykém a balesetben, és mennyibe kerül az újjáélesztése.

remélem májusban már azzal járhatok melózni... ha pedig nem lenne melóm akkor is jól fog jönni, lesz amivel kiszáguldozzak öcsémékhez kicsiny Angliába.

#12

félek nem lesz meg a nyolc alkalom. túl sokat esik az eső. márpedig ilyen időben nem indulok neki. nyilván, ha  a szomszéd faluban dolgoznék, a szemerkélő eső nem állna utamba, de nem ez a tényállás. húsz kilométeren, pedig szemerkélő esőben is szarrá lehet ázni. úgyhogy bízom benne, hogy hamar kisüt a nap, hogy legalább a minimum nyolc munkába tekerést össze tudom hozni.

#11

☆┌─┐ ─┐☆
│▒│ /▒/
│▒│/▒/
│▒ / ▒/─┬─┐
│▒│▒|▒│▒ │
┌┴─┴─ - ─┘ Put this on ur page if u
│▒┌──┘▒▒▒│ support the
└┐▒▒▒▒▒▒┌┘autonomy for
└┐▒▒▒▒┌┘ SZÉKELYFÖLD!

#10

tegnap aludtam egy sor. aztán játszottam kicsit meg hasonló mulatságok... azaz kb. nem csináltam semmit filmnézésen kívül.

Sherlock Holmes: kettőezer-kilences kiadása valami nagyon ott van a szeren. tetszett mind a karakterek mind a történet. érdemes megnézni.

Ex-férj újratöltve: habár jó kritikát igazából nem olvastam róla elég bátortalanul kezdtem el nézni a filmet, merthogy a főszerepet két kedvenc alkotta. nos nekem a film bejött, igaz kicsit vontatott volt a történet, kevés akció, és folytathatnám, de egyszer kifejezetten nézhető. ráadásul belemutatott a saját életem furaságába is...

Óceánok hercegnője: jó történet, jó színészek, noha számomra ismeretlenek voltak. kevés akció, hosszú unalmas részek, felesleges fordulatok. még jó is lehetett volna a film, ha: több akció, látványosabb és gazdagabb fantáziára utaló varázslatok, rövidebb, több érzelem. egyszer nézhető.

Ken Park: megtekintésére fel kell készülni. minimum három sör és egy doboz cigi. a film komolyan kimondja a valóságot a maga nyers erejével fűszerezve. noha erős túlzásnak hisszük a filmet, én akkor is fogadni mernék, hogy csak az emberi normák miatt, tudat alatt sokakban benne van az amit itt láthatnak. tizennyolcas karikás, erősen sokat mutató pornográf jelenetekkel, így kicsik tényleg ne nézzék. lényegében arról szól, hogy az embert egy valami hajszolja az pedig az élvezetek hajszolása. de sokak ezt tagadják, pedig ha nem tennénk, nem lenne ennyi gonoszság a földön. mert nem arra teremtettünk, hogy öljük egymást hanem, hogy szaporodjunk, ahhoz meg kefélni is kéne :) egyszer is alig bírtam végignézni... nem volt itthon se sör, se cigi.

Így neveld a sárkányod: feltétlenül nézd meg. ezt látni akarod, csak még nem tudsz róla. komolyan mondom. nem egy hosszú mese, de az elejétől a végéig tele akcióval, hihetetlen jó poénokkal, és sci-fi mivolta ellenére mégis természetesnek tűnik minden ami benne van. sokszor nézhető. hat éves kortól lehet szerintem igazán élvezni.

#9

az úgy volt, hogy szombaton nem volt kedvem véletlenül Nagyatádon ragadni ezért bringával mentem dolgozni. de ez ugye nem aj, mert minimum nyolcszor kell bicóval mennem április harmincig. ebből kettő már megvan. ha csak a szombatokat nézem az már négy így pluszban csak két napot kell majd tekerni amikor lenne busz is.

a lényeg pedig az, hogy bringázz munkába te is!

#8

eddig is tudtam melyik pártra akarok szavazni... nem ismertem a konkrét programot, de ma elkezdtem olvasni. nos az elmúlt nyolc évben folyamatosan azt kérdeztem, hogy miért nem úgy csinálják, hogy jó is legyen. erre itt van a leírás, pont ahogy én gondoltam megoldásként. meg arról is szól amit elvártam és elvárok a kormánytól, hogy figyeljenek oda a MAGYARra is.

erre itt van előttem és olvasom. nesze neked, itt vagyunk szavazz ránk azt akarjuk amit te, és tényleg. most már csak egy kérdésem van, de 4 év múlva tudni fogom a választ. legalábbis remélem. de szerintem nem nyerik meg a választásokat, és ehhez csak két példa, hogy miért nem. az a baj, hogy az öregekre nem lehet számítani, mert a begyöpösödött barmok nem látják mire van szükség, ez a politikai program pedig a jövőről szól és nekik már csak múltjuk van, mi a fasznak szavaznának a jövőre.

a Magyarországon lakó cigányságra meg szintén nem lehet számítani pedig senki ne magyarázza meg nekem hogy a tíz millából csak hatszázezer mert szembeköpöm, simán  van az lassan három, három és fél milla is, ami jelentős szavazótábor!, mert melyik lenne olyan hülye hogy rájuk szavaz amikor egyértelműen kimondják:

"Segély helyett munkát: aki nem akar dolgozni, ne is egyék!"

senki ne legyen megsértve. az én családomban hárman dolgozunk, ketten főállásban egy pedig félállásban, nagycsaládról van szó, így kapunk némi családi pótlékot is. nyolcan élünk egy fedél alatt.

ötszáz méterre lakik egy magukat kisebbségnek valló család (a falvakban többségnek hívják őket lassan...) szintén nyolcan. senki nem dolgozik de a segélyekből amiket kapnak több a havi bevételük mint a mienk, és nemsokára még több lesz, mert két fiatalkorú lányka is terhes már :) na hogy is van ez most?

családi és anyagi helyzetünk megkívánná, hogy mi is megkapjuk a segélyek egy részét amit ők, de sajnos az önkormányzat szerint ez nem igaz, mert van a családnak bevétele, illetve a szülők nem iszák el a fizetéseket és a játékgépet se ismerjük. nos a lakást meg kell venni, javítani kell stb.ez mind pénzbe kerül, a bankok meg viszi a fizetések nagy részét.

természetesen a másik család az önkormányzattól kapta a lakást is, így NULLA Ft hitelük van,ezért jóval többől élnek, de meg lehet nézni hogyan, és mindehhez én fizetem az adót FÚJ! UNDORÍTÓ!

nem is igazán ez az ami megfogott. gyakorlatilag a programnak csak az egyharmadáig jutottam amikor tudtam! végre! a rész ami megfogott a következő címet viseli:

"III/6. Virtuális vívmányok"

de egyvalamiben nem értek velük egyet, az pedig az, hogy a nyílt forráskódú szoftverekkel csupán 15-20 milliárdot tudnának megspórolni, LÓFASZT! csak nem akartak túlozni sem. szerintem ha a teljes államgazdaságban ahol lehet ott GPL licencű programokat használnának akkor 40 milliárd simán megspórolható,  habár lehet azért 15-20, mert a maradék 20-at az állam is feketén használja...

és igen! széles-sávú internet elérést mindenkinek alanyi jogon! mekkora, hogy itt a világ végén a legnagyobb amire elő tudok fizetni az 5 MB/S! úgy, hogy ugyanezért a pénzért bent a városban 15 MB/S-ot kapok. és akkor itt máris ott figyel a kiszolgáltatottság és a szolgáltatások árainak haszna amiről szintén beszélnek programjukban, de azt hiszem nem kívánok többet szólni róla. el lehet olvasni, egészen nyilvános.

hogy hol olvastam, hát itt:

 

#7

nem is gondoltam, volna, hogy így kilenc évig nem látva engem a környéken azért még megismernek. ezek szerint nem sokat változtam.

ez a nap is eltelt. volt ma egy érdekes beszélgetésem egy kolleginával ami olyan dologról szolt amit, hú, de nagyon szeretnék. noha tudom nem történhet meg. ettől most kicsit szomorú is vagyok. főleg, hogy tudom pont ezért nem csapok le a lehetőségre ami meg adatott, mert várok, reménykedem.

hülye kis lelkem van. ugyan tegnap leírtam, hogy mennyire jól tudom rejteni az érzéseim, és mennyire sikeresen tudom háttérbe szorítani, ma mégis összerándult a gyomrom eme beszélgetés közben... de alszom egyet és holnap remélem megint sikerül úgy ébredni, hogy ezeket vissza tudom zárni szívem mélyére.

ha te kedves olvasó nem érted, nem baj... ez a bejegyzés nekem szól, hogy emlékezhessek van ilyen pillanatom is.

#6

"Te bezzeg mindig eléred,amit akarsz! Neked lehet hogy van agyad, de se szíved, se érzéseid nincsenek!"

ez azért nem egészen így van. habár, sajnos valahol igazat kell adnom. az, hogy mindig elérem amit akarok, ez nem igaz. sajnos van amit nem érhetek el akárhogy is küzdök. lehet azért, mert ami nem megym azt inkább nem erőltetem. különben is, az a probléma ami nem oldódik meg magától harminc napon belül, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele.

ja, valaha elég okos embernek éreztem magam, de párszor úgy beütöttem az agyam, hogy csak na. egyébként a legutolsó ilyen csattanás az fél nap, a mai napig tartó amnéziával párosult. azóta felejtek, és a gondolatokat se tudom úgy összerakni. egyre gyengül a koncentrációs képességem és a józan, tiszta gondolkodás is lassan a múlté.

nincs szívem. nos találó. összetörték. nem egyszer, nem kétszer. így nincs. tudom írtam olyan felelőtlen kijelentéseket, hogy összeragasztották, meg ilyenek, de valójában nem. nem lehet összeragasztani, mert nem hagyom. nem élnék túl mégy egy ekkora traumát, gyenge hozzá a szívem. voltam már egyszer egy ilyen állapotban, akkor három év kellett, hogy megint érezni tudjam a szívem szavát. de előre úgy se tudom megmondani mikor lesz az, amikor megint hallhatom édes suttogását.

érzéseim vannak! csak nem akarom, hogy legyenek, és nem is hagyom, hogy legyenek. tulajdonképpen a rólam tett megállapítás első része pont ki is fejezi, hogy mi az oka annak, hogy nem hagyom kibontakozni őket. minden érzés szabadjára engedése előtt végigesik egy racionális gondolathullámszűrön és ha átjut akkor elkezdhet kibontakozni.

hogy mi ez a szűrő:

• tényleg tőlem származik az érzés, vagy valaki mástól?
• akarom én ezt az érzést?
• holnap után is így szeretnék érezni?
• miért jó nekem ha ezt érzem?
• kinek jó ha ezt érzem?
• árt valakinek ha ezt érzem?
• nekem származik rossz abból ha ezt érzem?
• bántok valakit azzal ha érzem?
• mennyibe kerülne nekem ez az érzés? van rá?
• mások szemében milyen, ha ezt érzem?

ha ezeken átjut az érzés, akkor talán hagyom kibontakozni addig marad ott ahol van. így igazán egyszerűen tűnhetek egy érzéketlen fasznak... nos akkor ez van. de bizonyos körülmények között nem hagyom élni az érzéseket. ha valaki pedig ilyen helyzetben is ki tudja csikarni belőlem az általában nem kis kíváncsi rá, hogy hatna ez az érzés más körülmények között.

#5

vannak dolgok az életben ami olyan megható, hogy könnyek csordulnak ki a szememből. ilyen minden olyan kezdeményezés ami a föld bolygó megmentéséért vívott harcról szól, és nem csak kicsiben. igaz mint minden ilyen világméretű dolog pont azért jöhet létre és lehet sikeres ami ellen épp akkor küzdenek, de mégis. a föld órája pont ilyen. idén is minimum egymilliárd ember csatlakozik. egy óra mikor figyelnek a pusztuló földre, egy óra mikor csak úgy ünnepelnek, egy óra amikor figyelhetnek egymásra, reflektorfények nélkül. kár hogy dolgozom, különben tutira lekapcsolnám én is. bent a cégnél pedig igen bután nézne ki, ha egyszer csak sötétségbe borítanám az eladóteret. mindenesetre a TV falat tutira áramtalanítom...

#4

átgondoltam és rájöttem, miért nem találom a helyem a világban. a reinkarnáció miatt van. szerintem az előző életemben egy japán szamuráj voltam aki valamilyen bűne miatt (tuti nő miatt) saját keze által harakiri által távozott e földről és büntetésből ebbe a testbe, ebbe az országba és ebbe az időbe születtem újjá. itt kell valami kb tűrhető életet letöltenem, hogy egy nemesebb életet kaphassak.

de ha belegondolsz van alapja, mert ugye elvileg arról szól, hogy ha az előző életedben "jó" voltál akkor a következőben még "jobb" leszel, míg ha gonosz hazug csaló akkor a következőben éhezni fogsz és szenvedni.

a mai világban márpedig majdnem mindenki lop, csal hazudik (hogy megéljen) de ebből következően kb 3-4 generáció múlva a föld majdnem teljes lakossága éhezni és szenvedni fog. (csak az nem akinek majd akkor is sikerül lopni, csalni hazudni, - legyél politikus!)

#3

eltelt fél év. ennyi ideje munkatársaim a mostaniak. itt az ideje az értékelésüknek. no nem csak bent a cégnél. fél évente értékelem őket magánemberként is. természetesen ezen értékelésem nem számít bele a másik értékelésbe. no persze ez így nem igaz, mert a számíthatóság mind a kettő eleme, így egyik figyelembe veszi a másikat, míg a kétszínűség pl. nem számít bele a munkahelyi értékelésbe.

hogy milyen munkatársaim vannak? egész jók. noha néha úgy érzem szarnak magasról a fejemre, csak nem tudom miért. lehetnék akár egy bunkó vadállat is aki kiosztja a munkát, aztán leellenőrzi, rögtön értékel, ítél, viszlát lesz másik. lehetnék ez is, de úgy érzem baromira nem ez vagyok, akkor meg?

a baj, hogy ez egy kicsit néha átcsap a másik oldalra, mégpedig, ha néha bizony nem tetsző munkát kell csináltatni akkor az illető Ő most épp utál engem-et játszik. márpedig ilyen munka is akad bőven.

nekem azt mondták, nem kell szeressenek, nem az a dolgom, hanem, hogy végre legyen hajtva a feladat úgy ahogy kell, határidőre. de mégiscsak életem 1/3-át a munkatársaimmal töltöm, had ne kelljen úgy bemennem dolgozni, (ennyi pénzért), hogy ma kivel basszak ki, ma melyik utál a legjobban... na én nem erre izgulok, habár ismerek ilyen vezetőt is.

igaz vannak érdekes napjaim, mint amilyen a mai is volt. belekötöttem az élő fába is, de könyörgöm, én általában arra próbálok törekedni, hogy belém ne lehessen... így abból indulok ki, hogy más sem hagy maga után támadható felületet. ami pedig azt illeti nekik ezt könnyebb lenne kivitelezni, hát tegyék azt és az értékelés is szebb színt hoz.

ez mit jelent, az értékelés végén színkód vár rájuk. hogy most egy jó két hétig miért fogok belekötni mindenbe amit csak találok? csupán azért, hogy ők is tudják, hogy miért is az az a szín ami, ne kelljen egy óránál tovább tartania az értékelésnek. egyébként ez egy jó időszak a fejlődésre, aki most tanul, és nem csak egyik fülén be másikon ki az valószínűleg a következő értékeléskor szebb pöttyöt kap.

#2

ennyi volt, mármint a réginek... még-hogy: "jó is lehet ami ingyé van"... lófaszt! az az idő elmúlt. ma már mindenért fizetni kell... ezért tart ott a világ ahol tart meg én is ott ahol tartok... épp nincs amiből fizessek, csak ez a probléma és nem pedig más.

egy dolog van amiért még mindig nem kérnek pénzt az a GPL licenc alatt gyártott programok, így a régi blogom átminősül szak-bloggá. csak Linuxszal kapcsolatos cumo fogja ezentúl terhelni.

ez a blog fog pedig rólam és a kis életemről fog szólni, publikusan ahogyan kell. habár jó lenne titokban tartani és akkor mindenfélét írhatnék bele és akkor nem mondanám meg a címet az ismerősöknek... de fasza is lenne... de no para van nekem titok blogom... azt nem olvassák, majd írom a ponyvát abba, haha :)

Utólag beillesztve...

valamikor Novemberben... (most már augusztus van...) szerelem égette a lelkem. akkortájt történt, hogy verset is írtam, szerelmem versére válaszul... noha az Ő versei nem nekem, rólam szóltak, az enyémek neki... de úgy gondolom nálam is legyen megőrizve  ezen versek... ki tudja Poet.hu-mikor törli kommentjeimet...

• Berdán Anita - Magány

A világ ellened van, érzed, s
Nyugodt léptekkel távozik a lét.
Itt várod, hogy visszatérjen,
Türelmetlenül, tétován.
Akárhogy is ragaszkodsz,
Megszökik szívedből.
Itt hagy kegyetlen,
Tenni nem tudsz ellene.
Csalódás ért hát dolgozd fel,
Itt egy új esély.
Nem hagy egyedül a lét,
Álmot ad, reményt.
Látomást szül a szél,
Szívet tört, lelket rombolt,
Vasra verte szívek, hiába.
Akaratod ha őrjöng,
Szerelmed örüljön,
Áldozata várjon
Rám is lelsz ha hagyod.
Nem kell neked más.
Az csak, ki várna rád,
Péntek délután.
?

• Berdán Anita- Hogy mondjam?

Mond ki bátran, mit érzel!
Mond ki bátran, mert kellesz nekem!
Csak ennyit mondj, Szeretlek!

Szeretlek úgy is, ha nem mondod.
Szeretlek akkor is, ha kimondod.
Adj egy csókot, s nem is kell kimondanod.

Segítség kell, nekem is!
Hozzám szól e vers?
S, ha igen. Többé nem veszel el!