mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

ne hallgass kettő

részlet:

"most jobb? kérdem én? most kinek jobb? én megyek tovább s lehet ez kellett, hogy az életem sokkal jobb legyen... csak annyit fűznék a dologhoz, hogy kíváncsi vagyok ha az áruház minden dolgozóját megkérdezték volna az indoklásról ami miatt végtében felmondtak akkor milyen eredmény született volna... szerintem abból egyértelműen kiderült volna, hogy néhány ember nem szeret és ennyi... de végtében nem érdekel... legyenek boldogok... és kívánok nekik minden jót... "

mára ennyi... majd ha jobban leszek jön a teljes kifejtett verzió...

ne hallgass!

Tudom a titkod... Tudom az okát... Tudom a célod... Tudom a Megoldást! Döfj szíven! S akaratod is teljesülhet...de vigyázz! mit irigység, s meggondolatlanság táplál az akaratod ellenére, visszáján is elsülhet. nézz hát előbb magadba s kérdezd meg? én mindent megtettem? én lennék a tökéletes? s nálam mindenki kevesebb? kérdezd hát meg magadtól! te mindent tudsz? benned nincs hiba? s ha úgy érzed mindenben fasza vagy... hát rajta... s majd az élet megmutatja... mit én elmondani nem tudok... ahogy nálam jobb vagy, úgy nálad is van jobb, s egyszer majd Ő lesz ki lecserél téged! Sziasztok hát, ezt kapom, s valamiért mégiscsak szeretlek titeket, s tán hihetetlen, de haragudni se tudok... csak annyit mondhatnék, mit anno Caesar is mondott midőn fia hátába kést döfött... -Te is kedves kol...

itt a piros hol a piros, na még egy hónap...

egy hónap... ennyi idő kell az újabb értékelésemhez... s ha az megint a piros színt árasztja magából mi harmadik lenne egymás utániban, hát kérem szépen életem egy újabb fordulópontja lesz. megint mennem kell, el innen ki tudja merre, de itt nem maradhatok, s most először talán nem is azért mert én akarok menni, hanem mert menesztenek. úgy egy éve még szerettem azokat kikkel együtt munkálkodok mai napig, s azt kell mondanom, még most is... de bizalmam elveszett... elvesztettem bizalmamat, mert nem azt adják amit kellene. szivárvány színeiben pompázik mindenki körülöttem, de minek nem tudom? miért gondolják azt, ha velem majd jól elbánnak jobbat kapnak. miért gondolják azt, ha nem leszek majd dolgozni se kell... mert kelleni fog, s nem is keveset, s a történelem ismétli majd önnön magát meg. mert ez már megtörtént... kergettek el... mert nem szerettek anno Százhalombattáról, s fél év múlja hívtak... András gyere vissza...

Aztán jöttem el Érdről... mert már nem bírtam, nem bírtam terhet cipelni dolgozóim s vezetőim között pajzsként tartani hátam... de ott szerettek, s meg is becsültek ezért.

de Nagyatád nem ilyen... mert nem volt nekik rosszabb, mert én vagyok az első s azt hiszik ennél csak jobb lehet. mert dolgozni majdhogynem egyik sem szeret...szájuk van járatni tudják egymást ócsárolni az nagyon megy..., de ha bizonyítani kell az már nem... mert a minek én ha Ő nem? de kérdem én minek Ő ha Te sem?

szer ez így mindenhogyan... de meg kell oldanom... én innen nem megyek sehová... még legalább három évig igenis itt maradok... ha nagyon kell akkor majd elmegyek, de addig itt nem én húzom a rövidebbet!!!

karbantartó

az ám a durva! a napokban ülök a targoncán, tolom a gázpedált (elektromos targonca, hihihi) keringőzök ahogy illik, mire odajön a karbantartónk és feltette az évszázad kérdését!

- Az első kerekekben van levegő?

hát kérem szépen, még szerencse, hogy ültem, különben biztosan leültem volna... és ez az ember karbantartó, ez az ember kétszer annyit keres mint én, és azon alapvető gépészeti ismeretei nincsenek meg, hogy a targoncák ÖSSZES kereke tömött! grat...

randi VS forma 1 folytatás...

megkegyelmeztem a kollégának. az, hogy fújt rám, mint egy bika támadás előtt, meg nem szolt hozzám, az még csak hagyján, ez csak gyermeteg jellege miatt van. az hogy nem is tudott úgy dolgozni ahogy kéne... meg látszott rajta az a kedvetlenség és szomorúság, hogy az miatt nem is tud. megesett hát rajta a szívem és elárultam azt amit mindenki tudott.

két beosztás készült. egy igazi amin persze megkapta a szabadságot a forma 1-re. meg egy másik ami a dühítését szolgálta. nos azt az arcot amikor megtudta, nem lehet leírni se... de legalább átérezte, hogy milyen érzés volt nekem, hogy akkor az a bizonyos randi nem jött össze. így megérte...

randi VS forma 1

az úgy volt, hogy két hete vasárnap nagyon szerettem volna randizni egyet. elmenni moziba, beszélgetni meginni valamit... de sajna nem sikerült, mert nem tudtam elcserélni a napomat. két ember helyettesíthetett volna, de vasárnap lévén szó az egyiküket megértem, hogy miért nem akarta nagyon. noha akkor is vállalta volna, nem kérhettem. másikuk azonban egyedülálló innentől kezdve rá is ért volna, de sajnos nem. hogy miért nem segíti ki így a kollégát? hát a forma 1. mert ugye azt meg kell nézni, kihagyhatatlan, és nem ám felvételről. mert ez a sport csak is élő adásban jó. persze reggel kezdődött, így ha megnézi utána még be tudott volna helyettem délutánra jönni, de sajnos ez így is nem... semmi baj. - gondoltam. hisz ezért írtam mindig olyan beosztást amilyent szeretett volna. ezért volt több ünnep előtt vagy után is szabadságon, illetve pihenős, ezért tudott ott lenni a randiján amikor ott akart. tudott elmenni minden esküvőre, és ezért kapott mindig igen jó beosztásokat...

megérte. egyetlen kéréssel kiderült, hogy mégis milyen barát vagy kolléga az illető. de nincs baj. novemberbe megyek én randizni, és jó időben tudom is mikor. de sajnos az egyik az pont 14-ére esik... és vajon mi van akkor? ja hogy a forma 1 idei utolsó futama. akkor ez a kedvenc kollégám, biztosan dolgozni akar.  jaj, hogy nem, mert szabadságot kért aznapra... semmi baj, hisz nem fix-re kérte, így ennek időpontja módosítható... aznap tuti sok dolga lesz... így dolgozzék 12 órában. mire nem jó a folyamatos munkarend egyenlőtlen eloszlással... így egész biztos, hogy ha nappal lesz a futam akkor azt nem nézheti a kényelmes fotelból...

de hát mint tudjuk... kölcsönkenyér visszajár. valahogy ott akkor a kapcsolat is visszafele kezdett fordulni a leányzóval akivel nem jött össze a randi... hát kedves kolléga... ez nem volt szép tőled. ami meg van... az nem szép tőlem... de ez így még nem kerek. folytatás két hét múlva...

napsütés...

legyen holnap is... nincs pénzem tömegközlekedésre. autóm nincs, se motorkerékpár. de van biciklim, és holnap muszáj Pécsre mennem. semmit se kérek az égtől, csak azt, hogy holnap ne essen az eső!

UI.:
az a harci helyzet, hogy csak tömegközlekedéssel mentem, persze megint feleslegesen. annyira, jó hogy tudok egy olyan cégnél dolgozni ahol az információáramlás nem éppen a legjobban kidolgozott. noha erősen törekednek rá és így sikerűl a lehető legtávolabbi megoldást találniuk rá. így azt is sikerült megoldani, hogy a reggel 9-es tréninget az aznap 3 órával későbbi napi hírekben kommunikálják ki, hogy elmarad. nem baj, legalább kirándultam egyet a cég kontójára :)

#35

volt idő úgy négy éve amikor nagyon keveset aludtam, pusztán napi négy hat órákat. azelőtt úgy hat hét éve volt, hogy tíz tizenkettő egy nap. annál régebben átlagosan nyolcat. most újra ennél tartok. nyolc tíz órát alszom. főleg, ha esik az eső akkor inkább tízet. ma konkrétan kilencet. az alvás egy érdekes dolog számomra, ott is élek, szinte mindig álmodok, mindig mást, van hogy emlékszem van hogy nem, van hogy csak arra, hogy jó volt vagy rossz. ma sem emlékszem pontosan mit álmodtam, de jó volt. csak hát kelni kell lassan indulok dolgozni, de még pakolni és enni is kell előtte.

akcióváltás erről fog szólni a napom. egy olyan raktárban ami felett már nem én vagyok az úr, egy olyan raktárba ahol nem lehet hozzányúlni ahhoz ami kell neked, mert a kolléganő átvette a hatalmat. ez nem is lenne baj, ha bírna azon emberi tulajdonságokkal mint az értelem, a józan paraszti ész, és a logika, de sajnos ezen tulajdonságokkal nem rendelkezik. de nagyon tudja osztani az észt, hogy mit hogyan kell csinálni, hogy mi nem jó, meg hogy mindenki hülye csak ő nem. komolyan mondom, szeretném jól nyakon vágni és megkérdezni:

- Hülye-e vagy?

de nem szabad. érzem a vesztem. tudom, hogy tudok, és tudom, hogy működne is a dolog, ha hagynák, de nem. beleszól a kedves kolléganő, beleszól a kedves kolléga és a kedves igazgatónak is sikerült megmagyarázniuk, hogy én vagyok a hülye, pont. nekem mennem kell. el innen szaporán. most a kérdés az, hová?

#24

az Istenért se bírja ez a fránya eső abbahagyni az esést. pedig tulajdonképpen nekem nincs szükségem rá. így pont szabadságon pedig egyenesen rosszkor esik. most harminc Celsius fok  és hét ágból napsütés az ami nekem kellene. hadd bringázzak, hadd menjek kicsit jobbra-balra. mert így  csak az itthon punnyadás marad, az meg nem jó.

tegnap nem jöttem haza este, beültem sörözni aztán volt egy beszélgetés egy tündérrel, aztán vártam tovább a reggelt, hogy jöjjön már az a fránya vonat. majd szétfagytam, és ez semmi a vonattal csak Somogyszobig jutottam. ugyanis tíz órakor a reggeli ötös IC még mindig ott dekkolt mert nem volt áram. Ötvöskónyi és Beleg között felső-vezeték szakadás volt. még szerencse, hogy nagybátyám eljött értem és hazavitt. persze jól le is baszott, hogy miért nem szóltam neki már este. tulajdonképpen ja... akár szólhattam volna is, de akkor nem történt volna meg az éjszakai beszélgetés, csak kérdés... na mi a kérdés?

süss fel nap, fényes nap! mert ha nem engem megölnek. be kell mennem céghez beosztást meg kell írnom, muszájból... holnap lejár a határidő, de a köcsög angol látogatásra fókusz közben erre nem jutott. mellesleg így megalázva még ennyi ember nem volt egyszerre Nagyatádon az angolok által, szerintem. kidolgoztuk a belünket, hajtás mint állat, hogy rendbe legyen a bolt! erre azok az angol majmok, bejönnek vesznek egy jégkrémet és távoznak. inkább szedték volna szét a boltot és kötöttek volna bele azokba az apróságokba mind amibe bele lehetett volna, de bejönni venni egy jégkrémet, akkor amikor napokat robotol az ember és kidob több száz ezer forintot mindenféle felesleges baromságra, csak mert ő jön. és erre vesznek jégkrémet és mennek. hát haljanak éhen! inkább ne is jöttek volna. és még az a nyomorult eső is esik... azóta... tuti elhozták Angliából, mert nekik is elegük van belőle...

#16

hamarosan céges buli. noha már mindenki régóta várja, mert menni akarok dolog van... de mégse ez a tendencia. hirtelen adott a lehetőség, hogy csoportépítés legyen, erre mindenkinek programja van.

nekem is lett volna ott van öcsém ballagása, családi ebéd meg minden. de nem. én igenis elmegyek és igenis jól fogom érezni magam és csapatot építek. fontos és szükséges. életünk egyharmadát azokkal az emberekkel töltjük, igenis fontosnak látom, hogy jól kijöjjön a közösség. ezért pedig tenni kell, és az ilyen alkalom, azt hiszem pont olyan.

#3

eltelt fél év. ennyi ideje munkatársaim a mostaniak. itt az ideje az értékelésüknek. no nem csak bent a cégnél. fél évente értékelem őket magánemberként is. természetesen ezen értékelésem nem számít bele a másik értékelésbe. no persze ez így nem igaz, mert a számíthatóság mind a kettő eleme, így egyik figyelembe veszi a másikat, míg a kétszínűség pl. nem számít bele a munkahelyi értékelésbe.

hogy milyen munkatársaim vannak? egész jók. noha néha úgy érzem szarnak magasról a fejemre, csak nem tudom miért. lehetnék akár egy bunkó vadállat is aki kiosztja a munkát, aztán leellenőrzi, rögtön értékel, ítél, viszlát lesz másik. lehetnék ez is, de úgy érzem baromira nem ez vagyok, akkor meg?

a baj, hogy ez egy kicsit néha átcsap a másik oldalra, mégpedig, ha néha bizony nem tetsző munkát kell csináltatni akkor az illető Ő most épp utál engem-et játszik. márpedig ilyen munka is akad bőven.

nekem azt mondták, nem kell szeressenek, nem az a dolgom, hanem, hogy végre legyen hajtva a feladat úgy ahogy kell, határidőre. de mégiscsak életem 1/3-át a munkatársaimmal töltöm, had ne kelljen úgy bemennem dolgozni, (ennyi pénzért), hogy ma kivel basszak ki, ma melyik utál a legjobban... na én nem erre izgulok, habár ismerek ilyen vezetőt is.

igaz vannak érdekes napjaim, mint amilyen a mai is volt. belekötöttem az élő fába is, de könyörgöm, én általában arra próbálok törekedni, hogy belém ne lehessen... így abból indulok ki, hogy más sem hagy maga után támadható felületet. ami pedig azt illeti nekik ezt könnyebb lenne kivitelezni, hát tegyék azt és az értékelés is szebb színt hoz.

ez mit jelent, az értékelés végén színkód vár rájuk. hogy most egy jó két hétig miért fogok belekötni mindenbe amit csak találok? csupán azért, hogy ők is tudják, hogy miért is az az a szín ami, ne kelljen egy óránál tovább tartania az értékelésnek. egyébként ez egy jó időszak a fejlődésre, aki most tanul, és nem csak egyik fülén be másikon ki az valószínűleg a következő értékeléskor szebb pöttyöt kap.