mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

antidepresszióhoz azért kevés

kösz jól vagyok. a világ most már mondhatnám lassan teljes körülöttem, sőt túlságosan is teljes. megvan a lelki s egyéb támogatásom, csupán két dolog van min segíteni kellene hű, de nagyon gyorsan.

ma rá kellett jönnöm, hogy szellemi kapacitásom ki nem használtsága az mi nem hagy nyugodni, az mi miatt nem vagyok magamnál, mert nem elég ha a test olykor olykor elfárad, a szellemnek az agynak is szüksége van arra, hogy kiélhesse magát, de agyamat évek óta nem használom, s nem másért mert nincs értelme, s mert szellemi kapacitásának kihasználására lehetőségem sincs. s csupán mert nincs papírom arról, hogy nekem bizony van agyam... így a mai magyar társadalomban, s munkaerőpiacon bizony papírok nélkül egy üresfejű fiatalember áll. ki lehet, hogy rátermettebb egy-egy feladatra mint diplomázott társaim, kiknek évekig segítettem közelebb kerülni a diplomához, de ezt dobta a gép.

a másik, anyagi hátterem az mi erősen aggasztó. nem tudom mit kezdek most magammal. miből fogom folytatni az életem. s noha olyan lemondónak hangzik agyam most erősen rá van erőltetve arra, hogy megdolgozzon azon, mivel is juthatok gyorsan sok pénzhez, s lottózóba hiába is térek be, oda szerencse kell, s nem én. nekem meg mostanában erősen elfogyott a szerencse tablettám.

csak a hold, csak a szél...

hiába vártam, hogy legyen végre nyár, most itt van, de mégsem olyan milyenek reméltem. noha folyik rólam a víz a melegben, noha arcom borostáin megtörik a szél lágy simogatása, mégsem teljes. kevés a nap fénye. nem simogatják arcom puha kezek. nem cuppan a csók. el vagyok bújva... vagy a világ bujt el előlem, már nem tudom. múló szép emlékekkel élek tovább, s lelkem lassan kihűl... oda belőle a tűz. oda hisz kinek égjen? kinek lángoljon lelkem?
múló szép emlék. egy fénykép, kezemben tartom, s tudja meg a világ nem adnám semmiért. noha szét is téphetném...
egykoron ez dúdolta szívemnek legszebb dalait. hittem nélküle nem létezem. ámbár kiderült mégis van remény.  létem örök kudarc, de időm még van... s majd jön a szó, egy dal, mi felzendül egyszer, s szívemről lesöpri majd a havat. s lelkem tavasza oda ér hova mindig is vágyott.

álomvilág

halak jegyben születtem, aminek én igazán örülök. szeretem hogy februári vagyok s még a huszonöt is egy olyan szám ami jó hangzású, s páratlansága ellenére is tetszik. noha alapesetben nem igazán szeretem a páratlan számokat, de a huszonöt számomra olyan mintha páros lenne, noha fogalmam sincs hogy miért, talán mert osztható öttel? nem tudom.
a halak folyamatosan ábrándoznak, szépet látnak, élvezik az életet, s élnek messze innen mégis itt. a földön, de nem ezen. fogalmam sincs hogy is van ez, nekem mégis tetszik. semmi realitás semmi ami ide kötne. simán képes vagyok egy másik földön élni miközben a létem ehhez a helyhez köt. lehet gonosz az élet, lehet, fájó az ébredés, lehet nehéz a munka, lehet vágyó az ember, a lényeg nem más... a lélek szárnyal.
sokan vannak kik nem halak, s olyanok kik realitásukkal meg megbolygatják a halak lelkét. belemásznak, s világnézetük miatt ott is maradnak, s onnan szabadulni nem lehet. a halak jegyű pedig álmodik tovább, messze a valóságtól kitalált világában, de hiába álltak elé s mondták meg! az álomkép elkészült, a reális beleszőtte magát az álomba, szétválaszthatatlanul a képzeltet a valótól s míg nincs új álom, a valóság kevés hozzá hogy a hal reálisan lásson. beépítette oda mélyen szívébe... s szeret, mert ha nem is látszik rajta a halaknál jobban szeretni senki nem képes!
ezen víz jegy szülötteinek, azon belül is inkább főleg nekem, nem csak játék az élet. komoly dolgok is helyet foglalnak benne...  miket meg kell oldani, s meg is történik... így vagy úgy, netán előbb vagy utóbb, de jönni fog minek jönnie kell. s boldogan fogok majd ülni a macskaköves utcán elterülő kávézó teraszán almaborsörszerüt iszogatva mignont zabálva emlékszem majd rá, s nagy levegőt véve indulok majd tovább... feledni sosem fogom, szeretni mindig, mert belopta magát szívembe, de oda az ajtó egyirányú...

döbbenés

tegnap oly kellemes, s jó hangú beszélgetés élmény s szokás megosztás közben mosolyom őszintén virágzott, mert hallhattam a hangot, mígnem egyszer csak jött a döbbenet, s beszédtéma lett, hogy hiszen nekem nincs is életem. életem fiatalságának legszebb napjait nem megélem, csak túlélem. nincs biztos jövőkép, nincs más csak remény, egyszer vége lesz, elmúlik... s akkor még nem lesz késő az élethez. telnek a napok az élet öröme nélkül, de talán ennyire nem vészes a helyzet. mindig van minek örülni, akadnak apró dolgok, miket talán rajtam kívül nem sokan csodálnak meg, s tudnak örülni ennyire. vannak apróságok melyek oly boldogsággal töltenek el mit mások nem is hisznek, hisz az az alap, a mindennapjaik része, nekem mégis maga a mosoly forrása arcomra. tudok örülni, hogy ébredés után kinéztem az ablakon és láttam ahogy a napsugár ragyogja be az udvart, annak ha kapok egy olyan igazi szeretettben gazdag ölelést. igen oly szeretetben gazdagot, mert nem mind az, vannak hazugok, kik ölelnek érzések nélkül... de engem nem tudnak becsapni. tudok örülni hogy hallom az énekesmadár csiripelését, hogy a szellő borzolja hajam kopasz fejem tetején. hogy van még remény... hogy egyszer megtalálom Ő-t, s boldoggá tesz egy életen át.

osztálytalálkozó...

... az nem volt, de láttam öcsém egy volt osztálytársát, s mivel én is abba a suliba jártam így láttam egy volt iskolatársam aki egy évvel alattam járt... majd arra nézve látom ám, hogy fiú testvére is ott áll mellette, mire kipattant fejemből a gondolat, na már csak az lenne szép, ha a nővére aki pedig egy évfolyammal felettem járt ugyanabba a suliba is ott lenne, mire szemem sarkából meg is pillantottam. és akkor mentem a húgihoz, hogy és a Varró is itt van? mire meglepő módon a válsz igenlő volt.

nosza ide-vagy oda is de tizenegy (11) éve nem találkoztunk, noha évekig osztálytársak voltunk. nem láttuk és nem is nagyon hallottunk egymásról. csak annyit tudtam ,hogy az illető nővér most a barátnő. kapcsolatukról tőle tudok egy kb. fél éve véletlenül együtt vonatozásunk alkalmával a negyvenegyes vonalon.

volt is nagy ölelés, baszki Te itt? meg Bomba-Wiszki öleléssel, még mindig nem hiszem el tizenegy év.. mi van veled...

és igen... volt wiszky bőven... nekem tőle hangulatom még több, s éreztem magam felhőtlenűl, s igen jól... mint még mindig, de megyek gyorsan aludni, mielőtt depresszióm rohanva rám tőr, mert magányomban eme örömöket, sem tudom megosztani igazán senkivel...

mert lelkem elveszett szerelem után matat.. de nem leli azt a sötétben...

szilveszter...

és jött az ideg... jön vagy nem? nagy kérdés volt ez tegnap este... jövőm, s éjszakám mikéntje is függött ettől az egy választól, és jött. lett hát belőle utazás vonaton, korrupt kallerrel¹... meg nagy csodálkozás... a főtér üres. volt erről korábban információ foszlány, de nem megerősített, és nem biztos... Kaposváron tényleg csak kétévente van úgy igazán a város állttal is megünnepelt szilveszter. de nem baj... séta, beszélgetés², városnézés, tűzijáték bambulás, majd hazajövés... szép volt, jó volt, egynek nagyonis elment :D

¹: kallertől kérem a jegyet, mire ő: jegy kell? - mire én: NEM! oké, így csak 175 Ft lett megspórolva, ha lett volna diák.. de nem volt így a spórolás mértéke 460 Ft de amit adott a vasút azt gyorsan el is vette... hazafele kérdi másik kaller Zsófitól: Diák van? pff, nincs itt! - Hát akkor ez büntihegyek vagy veszel 33%-ost másik jegy meg kuka. Bukta mértéke 460 Ft! egyenleg 0. azért mégis dühítő, mert akár jól is járhattunk volna ha a Csurgói Református Gimnázium Tanulmányi Osztályán oda létjogosult emberek dolgoznának... de sajnos ott is csak a selejt³ :(

²: beszélgetés kezdete "megbeszéléssel" kezdődött, hogy ma mi a tabu téma... ezzel biztosítva a hangulatos, és zökkenőmentes, szakításmentes szilvesztert. :)

³: magyarázat, mielőtt valaki belém kötne. a tanulmányi osztálynak köteles kiállítania ideiglenes diákigazolványt, mert úgy gondolom ameddig megjön az új addig is kell utazni a szerencsétlen diáknak! főleg ha bejárós. nagyon nem jó, hogy a büntetésekre megy el az ember pénze, mert nincs diákigazolvány! holott ha emlékeim nem csalnak, legalább kettő perc előállítani egy ideigleneset...

boldogot

már csak egyet kell aludni és karácsony... mondja ebben a percben nagyon sok gyerek. már csak egyet kell dolgozni és karácsony, mondom ezt én... ugyanis elmegyek éjszakára dolgozni, és mire a műszak letelik karácsony reggelre virrad a nap.a szeretet és a békesség ünnepe lesz holnap. ez az a nap, amikor a szerettek összegyűlnek, és örvendeznek egymásnak. amikor a szerelmesek a hangulat mámorában még inkább egymásnak esnek. amikor nem szabad veszekedni. de nem ám. ha valaki veszekedni szeretne inkább ki se nyissa a száját. holnap ne! mert a szeretet és a békesség ünnepe nem attól az, hogy annak hívjuk, hanem ha minden ember tartja magát, átérzi a hangulatot, és mosolyog.
én ezt fogom tenni. érezni a hangulatot és mosolyogni, mert élek, mert képes vagyok a szeretetet fogadni, s magam is képes vagyok ilyen érzéseket táplálni. noha elvileg az ajándékozásról is lenne itt szó, idén nincs. elszegényedve, egy csomag szaloncukor megvásárlásánál költségvetési hiány alakul ki. de nem ez a lényeg. nem az ajándék maga, hanem a szeretet, az ölelés ami a boldog karácsony mellé jár. szívből!
Kívánok hát mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt!

Koppány söröző

ha kaposváron jársz és nem tudod hol eltölteni az idődet, nos van egy jó hely... ha ott járok mindig meglátogatom legalább egy ücsire. kifejezetten jó hely, ahogy tegnap is az volt. találkoztam ismerőssel és lettek új ismerősök... és lesznek még. mert ezentúl azt hiszem jó darabig majd  minden hétfőn ellátogatok oda. hisz baromi jól éreztem magam, noha többet nem iszom magam zsibbadásig :)

#66

a napom roppant érdekesen és jól telt. megismertem valakit egy kicsit jobban, mint eddig, de még messze nem mondhatom, hogy ismerem. meg elmentem megnézni egy lovat is közelebbről. a fényképen található ló feje nem más mint amit megültem... és azt mondom, hogy nem is voltam olyan nagyon pancser szerintem...

#50

lassan ideje lenne összeszednem magam. céljaim elérése a mostani formában igencsak lassú ütemben zajlik. azt, hogy hogyan tudnám ezt elgyorsítani már rég tudom, de egy kényelmes és nem túl törtető emberként ez nemigazán fog menni. a baj az, hogy félek megint mindent elölről kezdeni. tulajdonképpen az emberi kapcsolatok azok ami miatt inkább maradok a mostani helyzetben és boldogulok ebben... és keresem ebben a boldogságom. illetve meg is találom. boldog vagyok... jól érzem magam minden rossz ellenére is ami történik... figyelmen kívül tudom őket helyezni, és képes vagyok élvezni az életet ezek ellenére is. tovább lépni nagyon nehéz. sokan mondják, hogy a helyemben... persze, de beszélni könnyű! ők hányszor léptek tovább? hányszor kezdtek "ÚJ" életet valahol máshol, új emberek között? hányszor kezdték újra kiépíteni az emberi kapcsolataikat? mert nem az a kérdéses, hogy új helyre költözik az ember, egy idegen helyre... mert az nem téma, pár nap alatt megismerheted és feltérképezheted az új környéket, de mi van az emberekkel. a kívülállót egy közösség elég nehezen engedi be... igaz ez a bejutótól is függ. sose felejtem el... amikor még gimis voltam, nagyon nehezen ment az emberi kapcsolatok kialakítása... aztán főiskola rengeteg melóhely, majd egy tucat lakóhely. meg lehet tanulni, ki lehet nyílni. ha azt nézzük, hogy mennyire voltam nyitott tíz éve és mennyire vagyok most akkor egy tízes skálán ez 2:8! ami azt hiszem igencsak haladás. de lehet hogy a nyolc az már kilenc is van. egyébként imádok költözni, imádok új embereket megismerni, imádom a kihívásokat, a szokatlant. csak egy gond van vele, hogy a megismert megszeretett emberek, hirtelen messzivé lesznek...

#39

annyira jó ölelni, annyira jó puszit adni, kapni, annyira jó érezni, hogy ott van közel, hozzád bújva szorosan. szeretem amikor átélhetem ezt, mert azokban a pillanatokban úgy hiszem nem vagyok egyedül a földön és van olyan ember akinek ha egy kicsit is de jelent valamit, hogy átölelem. különben ez nem történne meg, gondolom én.

szeretek szeretni, szeretve lenni, érezni a simogatást, sétálni, nagyokat beszélgetni.

sajnos azonban valamiféle átok ül rajtam, mert négy éve, valahogy nem úgy jönnek össze a kapcsolatok ahogyan szeretném. mit cseszek el, mi hiányzik. pedig már nem is vagyok állandó éjszakás...

#30

mi legyen a holnapi napirend, illetve a mai, csak előtte még alszom egyet. nem is tudom mit szeretnék csinálni. pontosabban tudom. aludni, feküdni, tévézni... de nem egyedül! Vele!

de bennem van az is, hogy nekiállok személyiségfejlődésem megismerésének, és végigolvasom az előző blogom. rám is fér, no meg végre könyv formában is össze kéne hozni. de ez egy elég hosszú dolog, már végigolvasni is,  nem, hogy még könyvvé is szerkesszem.

vagy pattanjak bringára és tekerjek, csak tekerjek... nézzek és élvezzem a szelet, ne gondoljak semmire csak arra, hogy de jó volt ma is elfáradni, és nem gondolni arra a sok szarra ami körülvesz, csak élvezni azt ami olyan jó ... mert jó is van, nem is kevés nem is kicsi...

szóval mit is csináljak?

#24

az Istenért se bírja ez a fránya eső abbahagyni az esést. pedig tulajdonképpen nekem nincs szükségem rá. így pont szabadságon pedig egyenesen rosszkor esik. most harminc Celsius fok  és hét ágból napsütés az ami nekem kellene. hadd bringázzak, hadd menjek kicsit jobbra-balra. mert így  csak az itthon punnyadás marad, az meg nem jó.

tegnap nem jöttem haza este, beültem sörözni aztán volt egy beszélgetés egy tündérrel, aztán vártam tovább a reggelt, hogy jöjjön már az a fránya vonat. majd szétfagytam, és ez semmi a vonattal csak Somogyszobig jutottam. ugyanis tíz órakor a reggeli ötös IC még mindig ott dekkolt mert nem volt áram. Ötvöskónyi és Beleg között felső-vezeték szakadás volt. még szerencse, hogy nagybátyám eljött értem és hazavitt. persze jól le is baszott, hogy miért nem szóltam neki már este. tulajdonképpen ja... akár szólhattam volna is, de akkor nem történt volna meg az éjszakai beszélgetés, csak kérdés... na mi a kérdés?

süss fel nap, fényes nap! mert ha nem engem megölnek. be kell mennem céghez beosztást meg kell írnom, muszájból... holnap lejár a határidő, de a köcsög angol látogatásra fókusz közben erre nem jutott. mellesleg így megalázva még ennyi ember nem volt egyszerre Nagyatádon az angolok által, szerintem. kidolgoztuk a belünket, hajtás mint állat, hogy rendbe legyen a bolt! erre azok az angol majmok, bejönnek vesznek egy jégkrémet és távoznak. inkább szedték volna szét a boltot és kötöttek volna bele azokba az apróságokba mind amibe bele lehetett volna, de bejönni venni egy jégkrémet, akkor amikor napokat robotol az ember és kidob több száz ezer forintot mindenféle felesleges baromságra, csak mert ő jön. és erre vesznek jégkrémet és mennek. hát haljanak éhen! inkább ne is jöttek volna. és még az a nyomorult eső is esik... azóta... tuti elhozták Angliából, mert nekik is elegük van belőle...