mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

szeretem

hideg fuvallat szeli keresztül kabátom,
farmer nadrágomon kiül a dér.
fák ágai csupaszok már, s fehérek,
szellő simogat, mínuszok repkednek.
így vagy úgy én mégis szeretem,
elmúlás jut minderről eszembe,
hogy halandóságom véges.
mégis jön a gondolat, majd jő tavasz
minden életre kell újra.
lelkem most mint hideg őszi este
sötét, ködös, kihalt mint falu széli mező.
szívemben mégis tűz hunyorog,
tart melegen... várja kikeletet,
hogy madarak énekével szárnyra kapjon.
most oly jó ez a csend, a téli merevség,
meleg szobából hideg ablakra tapadva,
bámulni a kinti sötétet, s várni valamire,
várni a megváltásra, várni rá!
érezni, hogy noha rosszabb még nem volt,
de még lehet! mégse baj, mert ha drámaibb a lét
úgy könnyeben élhetjük meg a reményt.
fordulhat jobbra minden, mi baj tárult elénk.

álmos

valamikor réges régen, oly régen, hogy hitelessége is már már lassan kétségbe is vonható anyukám nekem is mondott altatókat... egyet jegyeztem meg... emlékszem rá mai napig... s igen gyakran eszembe is jut...

depresszióm nyomában...

szerelmes lélek az mi lakozik bennem,
mi tombol, s üvölti, had szeresselek.
nyugalomra persze nem lel...
nyugtát nem találja, míg szerelem nincsen.
míg ölelés nem szerelmet fejez.
lobog a lélek, tűzben perzselődik,
s pokol kínja járja lelkem minden percben.

vágyom a szerelmet,
nem létezek nélküle,
nem élhetek nélküle,
de el vagyok utasítva,
s ez nem jó így nekem.

lelkem kínjában vezekel.
vágyik halál után...
érzéstelen üres állapotra,
mikor megnyugodhat, létezés hiányában.

bizonytalanság

bizonytalanság, mi körbefut fejem felett, mint egy glória.
érzem, nem vagyok biztonságban, de aggódni hiába...
szerelem pusztít belülről engem, vágy kínoz mellette
érzés mi tombol, vággyal kényszerít, hát fene megette.

elég ebből, nem kell a kényszer, nem kell az akarás,
csak a csendes lét véggel, mint búzánál a betakarítás.
maradhat az érzés, e máglyányi lángolás idebent
égjen a láng, marjon nyugodtan, érezzem szívemben.
mert akarom Őt, mert szeretem Őt, de oly sok a baj.

ki szülte, az a banya, o de nagyon utálhat engem
s lányát se szereti, noha jót akar neki, de uszítja ellenem.
nem kérdezi. lányom, neked mi a jó? mi az élet neked?
csak megmondja, tanulj! s felejtsd azt a majmot!
mondtam én ki kell neked, azzal legyen szép életed!
Őt engedem ide, hozzád... rosszat ezzel nem teszek.
tudom, te is szereted. s korban tied s szeret is téged.

fáj ez nekem, rossz ez így. bánt s oly bizonytalan,
mert nem tudhatom pontosan mit is akarhatok valósnak.
hová vezet ez így, ki marad színpadon?
táncolok hát most, élek míg lehet, míg azt hiszem enyém a jelenet!

bocsássátok meg lécci vs bocsáss meg kérlek...

Forró nyár volt és tűzött a nap, épp dolgoztam mikor megláttalak,
csillogó szemed csábítva nézett reám.
Fiatal voltál és fiatal a nyár, vártál rám a meló után,
nem mertem akkor bevallani semmit sem neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

Elmúlt már véget ért a nyár, eltűnt a rétről a sok virág,
boldog szívvel gondolok én is reád.
Pontosan tudom mit tegyek hogyan tovább,
hogy mondjam el azt ami van,
De be kell, hogy valljak valami fontosat neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

eredeti dalszöveg: Kaczor Ferenc, de nekem így jobban tetszene...

idézetek egyenest tőlem...

Az idődet úgy használd ki, hogy amikor visszatekintesz a múltra ne találj benne meg nem élt napokat...

Ahogyan az ember öregszik, nem az idő megy gyorsabban, hanem a lehetőségeinek száma csökken csupán...

A fiatalságnak nem azt jelenti az idő, hogy sok van neki, hanem azt hogy van még ideje, mindent újrakezdeni...

Tóth András

idézetecske...

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.

Utólag beillesztve...

valamikor Novemberben... (most már augusztus van...) szerelem égette a lelkem. akkortájt történt, hogy verset is írtam, szerelmem versére válaszul... noha az Ő versei nem nekem, rólam szóltak, az enyémek neki... de úgy gondolom nálam is legyen megőrizve  ezen versek... ki tudja Poet.hu-mikor törli kommentjeimet...

• Berdán Anita - Magány

A világ ellened van, érzed, s
Nyugodt léptekkel távozik a lét.
Itt várod, hogy visszatérjen,
Türelmetlenül, tétován.
Akárhogy is ragaszkodsz,
Megszökik szívedből.
Itt hagy kegyetlen,
Tenni nem tudsz ellene.
Csalódás ért hát dolgozd fel,
Itt egy új esély.
Nem hagy egyedül a lét,
Álmot ad, reményt.
Látomást szül a szél,
Szívet tört, lelket rombolt,
Vasra verte szívek, hiába.
Akaratod ha őrjöng,
Szerelmed örüljön,
Áldozata várjon
Rám is lelsz ha hagyod.
Nem kell neked más.
Az csak, ki várna rád,
Péntek délután.
?

• Berdán Anita- Hogy mondjam?

Mond ki bátran, mit érzel!
Mond ki bátran, mert kellesz nekem!
Csak ennyit mondj, Szeretlek!

Szeretlek úgy is, ha nem mondod.
Szeretlek akkor is, ha kimondod.
Adj egy csókot, s nem is kell kimondanod.

Segítség kell, nekem is!
Hozzám szól e vers?
S, ha igen. Többé nem veszel el!