kultúra(látod) bejegyzései

hallom

 

mai délutánomat, mert épp nincs kivel hasznosabban eltöltsem fotelom magányába egy mese megtekintésével töltöttem... a mese címe Rió, és nagyon aranyos mese... nekem nagyon tetszik... tőlem megkapja a 9 pontot... ami a filmzenét illeti az is remek... sőt... a film végen midőn már kifele mész a moziból megszólal egy zene... miközben a feliratok futnak felfele... ott vissza is ül az ember és meghallgatja miközben feláll a szőr a karján, s borsózik a bőre... mert olyan... szól a zene, 3D hatás és hangerő ahogy kell... szóval visszaülsz és meghallgatod...

... mondom maradj ahol vagy és hallgasd meg!

... hangerőt neki, hányszor mondjam?

írta: ostux, 2011. aug. 27. 15:43 - róluk szól: azur, film, mese, rio - a téma pedig: kultúra(látod), kultúra(hallod) 1 komment - Főoldalra vele!

bocsássátok meg lécci vs bocsáss meg kérlek...

Forró nyár volt és tűzött a nap, épp dolgoztam mikor megláttalak,
csillogó szemed csábítva nézett reám.
Fiatal voltál és fiatal a nyár, vártál rám a meló után,
nem mertem akkor bevallani semmit sem neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

Elmúlt már véget ért a nyár, eltűnt a rétről a sok virág,
boldog szívvel gondolok én is reád.
Pontosan tudom mit tegyek hogyan tovább,
hogy mondjam el azt ami van,
De be kell, hogy valljak valami fontosat neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

eredeti dalszöveg: Kaczor Ferenc, de nekem így jobban tetszene...

When in Rhome

"Akárhányszor hajlandó voltam kiadni magam, megbántottak. Mindig! Ha összejövök valakivel mindig azt hiszem, hogy jó, de a másik fél végig azon mereng mennyivel jobbat találhat nálam. Én meg folyton arra várok, hogy kitegyék a szűrömet."

When in Rome című film, 43. perc körül... mintha én mondtam volna!

írta: ostux, 2010. okt. 4. 23:56 - a téma pedig: kultúra(látod), kultúra(hallod) 1 komment - Főoldalra vele!

gamer

nem tudom, hogy más miképpen vélekedik az ilyen és hasonló filmekről, de nekem nagyon tetszett. Jó a sztori, jó a kivitelezés, és hapy end van... kérem szépen az nálam nagyon fontos. mindenesetre ha jobban belegondolunk, milyen messze lehet ez a valóságtól. belegondolt már valaki ebbe, hogy ő mit csinálna akkor ha ez valóság lenne. nos azok akik nem tudják hová rakni a pénzüket hamar úgy éreznék, ez nekik van kitalálva és mekkora játék... a szegények meg jó pénzért hamar bevállalnák a színész szerepét. a normális ember pedig elítéli az egészet. legalábbis szerintem, mert én elítélem. még a teszteket sem engedélyezném, nem, hogy a mindennapi használatát.

ki lehet annyira beteges, hogy jónak látja más embertársát ilyen módon irányítsa...

elég nagy baj az is ami most van a világban. a pénz világában. nagyon jó és hasznos találmány volt, de korrupt. az egész egy nagy humbuk, egy átverés. ma is vezetve vagyunk, csak azzal a a különbséggel, hogy így még elhisszük hogy mi irányítunk... de mekkora gáz lenne, ha elegünk van a  világból, és nem nyírhatjuk ki magunkat, mert az irányító nem engedi, vagy nem szerethetjük azt akit akarunk, mert az irányítónak nem ő tetszik...

igazából azért nem tetszik, az ötlet, mert elítélek mindent ami az emberi szabadságot sérti. pont ezért ítélem el a magyar törvényeket és magát azt a civilizált képet amit most annak mondunk... mert szerintem ez nem az. most ebben az állapotban, nem szabad az emberiség... mert nem annak született... ma a pénz a szabadság.. ha pedig nincs pénzed rabszolga vagy... ennyi! ez van!

The Book of Eli

mind az már feltűnt, eddig nem voltak címek... pedig szeretem őket. annyi mindent el lehet mondani csak a címben. annyi minden benne lehet egyetlen szóban, és annyi minden egy csepp vízen. egy mozdulatban. letöltöttem egy filmet, amit nem így kellett volna látnom. nem volt ennek felhajtása, pedig ezt a filmet látnia kéne mindenkinek. végignézni kicsinek és nagynak, és elgondolkodni a tartalmán. ezt moziban szerettem volna, kifizetve a jogdíjajkat, nagyban ütősen. noha így is ütött, de nagyot! nagyon nagyot!

The Book of Eli - Eli könyve, de számtalan nyelvre le lehet fordítani mint azt is a világ összes nyelvére lefordították amiről szó van benne. a könyvről. tán ez az egy olyan amit úgy húsz éve még nem kellett nevén nevezni. mint ahogy régen, de szerencsére helyenként most is van akik tudják kiről van szó ha nem nevezik nevén. és ez a könyv nem a kámaszutra, a személy pedig nem a sátán.

létezik-e egy felsőbb hatalom, vagy létezik-e a teremtés. senki nem tudja, én sem. illetve, ha tudnám valószínűleg nem e földi paradicsomban írnám e posztot.

ez is egyike azon filmeknek amiket befogadtam, és amikre azt mondom, hogy igen. abba a kategóriába sorolom aminek értéke is van. nem a fantázia, vagy a jelenetek miatt, hanem pusztán a tartalma miatt. mindenekelőtt a színészek jók. a sztori sem lapos, a képi elemek is hihetőnek tűntek számomra. de maga a film mondanivalója ér a legtöbbet. noha helyből tudnék olyan embereket mondani akik megnéznék és laza mozdulattal mennének tovább, ez szar volt!

ők ismerőseim, ők barátaim, mégis ők azok akiket nem tudok úgy igazán emberszámba venni. nos miért? mert csak egy dolog hiányzik belőlük, hogy emberszámba vegyem őket is. csupán az! az emberség. nem akarom azt mondani, hogy bennem milyen sok van, mert nem. nincs bennem se sok ebből, de van, egy pici egy szikrányi. de éppen elég ahhoz, hogy ebben a társadalomban még így is emberibbnek hihessem magam a többieknél.

ami vigasztal, hogy nem én vagyok egyedül ezzel.

ugyanakkor az ilyen filmek könyvek vagy bármi is legyen ami gondolatokat ébreszt bennem. arról, hogy hogyan élek, arról, hogy mit dolgozom, arról hogy boldog vagyok-e egyáltalán, arról, hogy lehetek-e az.

egyáltalában is arról, hogy mi az amitől én boldog lehetnék. mostanában megvan minden, van internet, van telefon, van mit enni (általában), van munkám, mi hiányozhat. azt hiszem a szeretet, a szerelem, az az érzés amikor adni akarsz, amikor mindent megtennél, amikor nem látsz kettőig, amikor úgy érzed, Ő a minden, az amit félsz megtalálni, sőt az amit jobb ha meg se találod, mert utána nem akarod elveszíteni.

éreztem már ezt, nem is egyszer, de mindig hiányzott valami. de mindig elbasztam valamit. általában azt, hogy olyan személlyel volt kapcsolatos aki csak részben vagy egyáltalán nem tudta, netán nem is akarta viszonozni ezt. csupán az miatt aki vagyok. ez vezetett oda, hogy jelenleg több mint harminc személyiséggel bírok és nem tudom melyik az igazi. ez pedig nagy trauma és törés is egyben. ettől határozatlan, döntésképtelen, és sorolhatnám milyen vagyok. van aki az egyik énemet ismeri van aki a másikat. vannak emberek akik ha beszélgetnének rólam, nem jönnének rá, hogy ugyanarról az emberről beszélnek, ebben egészen biztos vagyok.

egyenlőre egyetlen olyan dolog van a földön ami teljesen ki tud kapcsolni, az pedig a bicikli. felülni rá valahol és tekerni, haladni előre. mostanában az az egyetlen olyan állapot amikor igenis érzem önnönmagamat. amikor felszabadulnak a gondolataim, kikapcsolhatok egy kicsit, élvezve a zöldellő tájat,  a majdnem friss levegőt, és szidhatom az autóst, aki amúgy sem hallja, meg nem is érdekli, mert tekintet nélkül a védtelen bringás mellett száguldozik, bele sem gondolva, hogy az is egy élet.

félek magamtól, félek valamitől, és ez nem jó. egy valaminél nincs rosszabb amikor magamtól félek. mert az nem jót jelent. félek érezni, mert amit érzek az bennem van. és minél jobban érzem annál több énem csatlakozik ehhez. ha pedig egyszer minden énem egyszerre ugyanazt ugyanúgy érzi, végem. ugyan az az, az állapot amit újra és újra kergetek, mert érezni akarom, mégis pont ez ami miatt egyre többször hullok szét és egyre több darabba.

mert kezdetben vala csak egy csecsemő, egyszerű öntudattal. képes volt érezni az éhséget, és az alvás állapotát még álmok nélkül élvezni. de az már régen volt, azóta eltelt huszonhét év. noha istennek hat napra volt szüksége megalkotni a földet minden teremtményével, hogy aztán a hetedik nap megpihenhessen. megalkotott engem is, és azóta sok hat nap telt el. én meg minden hat nap alatt változtam fejlődtem, öregedtem, és tart ez folyamatosan teljes szellemi vagy fizikai leépülésemig, változatlan.

szeretek élni, és szeretem meg is élni, azt amit meglehet. noha a pillanat, az aktuális pillanat számít, mégis a jelen és a jövő miatt képtelen vagyok a mostnak élni. ki tudja lesz-e jövőm, így ezen elgondolás alapján nem annak kéne. a jövő még előttem, de egyre szarabb jövőképpel.

utálom anyámat! utálom apámat! utálom, nem, gyűlölöm a húgom, és átkozom magam amiért megszülettem, s ha már megszülettem miért nem a természet rendszerét éltem. mert úgy egészen más lenne az életkép. megszület felnő, "kirepül" és soha többé vissza nem néz! onnan nem lát nem hall és a többi. de nem nekem meg kellett hallanom hogy fiam segíts... tudom, hogy nem csak ez volt az ok, de tulajdonképpen ennek is döntő szerepe volt abban, hogy most egy elcseszett élet kellős közepén épp nem tudom, hogy szeretnék-e reggel felkelni.

ez egy kicsit túlzás volt, mert a holnapi Kárpátia koncert miatt érdemes lesz felkelnem, és talán még Őt is láthatom, e kettő miatt holnap is fel fogok kelni...

#10

tegnap aludtam egy sor. aztán játszottam kicsit meg hasonló mulatságok... azaz kb. nem csináltam semmit filmnézésen kívül.

Sherlock Holmes: kettőezer-kilences kiadása valami nagyon ott van a szeren. tetszett mind a karakterek mind a történet. érdemes megnézni.

Ex-férj újratöltve: habár jó kritikát igazából nem olvastam róla elég bátortalanul kezdtem el nézni a filmet, merthogy a főszerepet két kedvenc alkotta. nos nekem a film bejött, igaz kicsit vontatott volt a történet, kevés akció, és folytathatnám, de egyszer kifejezetten nézhető. ráadásul belemutatott a saját életem furaságába is...

Óceánok hercegnője: jó történet, jó színészek, noha számomra ismeretlenek voltak. kevés akció, hosszú unalmas részek, felesleges fordulatok. még jó is lehetett volna a film, ha: több akció, látványosabb és gazdagabb fantáziára utaló varázslatok, rövidebb, több érzelem. egyszer nézhető.

Ken Park: megtekintésére fel kell készülni. minimum három sör és egy doboz cigi. a film komolyan kimondja a valóságot a maga nyers erejével fűszerezve. noha erős túlzásnak hisszük a filmet, én akkor is fogadni mernék, hogy csak az emberi normák miatt, tudat alatt sokakban benne van az amit itt láthatnak. tizennyolcas karikás, erősen sokat mutató pornográf jelenetekkel, így kicsik tényleg ne nézzék. lényegében arról szól, hogy az embert egy valami hajszolja az pedig az élvezetek hajszolása. de sokak ezt tagadják, pedig ha nem tennénk, nem lenne ennyi gonoszság a földön. mert nem arra teremtettünk, hogy öljük egymást hanem, hogy szaporodjunk, ahhoz meg kefélni is kéne :) egyszer is alig bírtam végignézni... nem volt itthon se sör, se cigi.

Így neveld a sárkányod: feltétlenül nézd meg. ezt látni akarod, csak még nem tudsz róla. komolyan mondom. nem egy hosszú mese, de az elejétől a végéig tele akcióval, hihetetlen jó poénokkal, és sci-fi mivolta ellenére mégis természetesnek tűnik minden ami benne van. sokszor nézhető. hat éves kortól lehet szerintem igazán élvezni.