mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

de jó lenne...

mostani állapotomra éppen az jellemző, ami egyébként nagyon ritkán jön elő... hogy most el kéne battyogni valami hangulatos kis füstös kocsmába, kézbe fogni a korsót és asztalra csapni vele, s lehajtani a cimborákkal...

s itt nem a hangulatos, s nem a füstös, de nem is a korsó sör a probléma... hanem akikkel ezt tenném, ők bizony nem épp a szomszédban laknak. Ray barátom, itt lakik a fővárosban, mi majdnem szomszéd város, csak pár megyehatár mi elválaszt, ugyan még csak-csak, de ott van Tom, s Bigi... kiket nem is egy országhatár választ el e falutól, hol e sorok születnek éppen, s mekkora jó lenne megint egy asztalnál ülni, s beszélgetni... inni... beszélgetni... s kortyolgatni... néhány százas a zenegépbe... inni.. fecsegni... inni... makogni... inni... s dülöngélni hazafele, mert jót ittunk s beszélgettünk egy nagyot :)

sportnapok...

az a harci helyzet, hogy elkezdtem írni egy bejegyzést a gondolataimról, de elaludtam. testem minden porcikája fáj. lábaimat nagyon durva izomláz veti szét, derekamat fájdalom uralja. a hétvégi sportnapok igen jól sikerültek. jó volt! csak a foci valahogy nem a megszokott sportom. így igen durva izomlázat sikerült alkotnom magamnak. ezenkívül egy jópofa megfázást is siketült összeszednem.

ami a focit illeti nem gondoltam, hogy eddig eljutunk. nem hogy egy győzelmet tudhatunk magunkénak hanem csoportelsőként jutottunk tovább a selejtezőből. míg ott is az első meccsünket simán nyertük. majd a következőt elbukva estünk csak ki. nos álmomban sem hittem volna, hogy sikerül eddig eljutni.

érdekesnek tartom azon dolgot, amit arcmemóriának hívnak. valamit nem értek... másnak ilyen nincs? nekem van... volt tavaly egy leányzó akivel csak másfél órát táncoltam, idén köszönök és megy tovább... tök jó, hogy meg se ismeri az embert. ez van. ilyen ez... viszont találkoztam még régebbi ismerősökkel akik megismertek. fősuliról, más áruházból... és jó volt velük beszélgetni.