mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

gondolatban olvasni...

szeretnék tudni mások gondolataiban olvasni... szeretnék belelátni a fejébe, szeretném, és nem másért csupán az igazért. szeretném megtudni oly sok mindenről az igazságot, mert akkor az élet nagy dolgaiban az ember nem hozna rossz döntéseket... mert döntést az aktuális információ tudatában hozunk, ha pedig ez az információ hamis, úgy a döntésünk, bizonyosan rossz... bármily jó szándékkal tesszük is azt.

hangulatjelző

ide nekem a diófát!

öszinteség

mire is jó vajon az őszinteség? nos úgy gondolom igen sok mindenre... például arra, hogy nem verjük át a másikat. és az se jó ha egyfelé őszinték vagyunk a másik oldalra pedig nem... mert akkor is hamar kiderülnek a dolgok...  ily módon én mindig is őszinte ember akartam lenni és akarok maradni is, mert ha így ismer meg valaki és így kellek akkor nincsenek meglepetések ez van, ez vagyok én. noha az őszinteségem a legrosszabb énemet tükrözi, de így legalább utána már csak pozitívan lehet csalódni.

történt a környezetemben, hogy nem volt valaki kinyíló és őszinte... amit nekem mondott azt elhiszem, mert miért is lenne okom nem hinni neki... de az egyfelé való elhallgatás bizony problémákat szült.

magát a problémát nem értem meg... nem, mert voltam már így... de úgy gondolom felvilágosultabb és civilizáltabb ember vagyok az átlagnál... így jobban és emberibb módon tudom lekezelni, de ha az ember korpa közé keveredik megeszik a disznók...

bocsássátok meg lécci vs bocsáss meg kérlek...

Forró nyár volt és tűzött a nap, épp dolgoztam mikor megláttalak,
csillogó szemed csábítva nézett reám.
Fiatal voltál és fiatal a nyár, vártál rám a meló után,
nem mertem akkor bevallani semmit sem neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

Elmúlt már véget ért a nyár, eltűnt a rétről a sok virág,
boldog szívvel gondolok én is reád.
Pontosan tudom mit tegyek hogyan tovább,
hogy mondjam el azt ami van,
De be kell, hogy valljak valami fontosat neked.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
sokaké a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Csak kettőt szeretni nem tudok.

Bocsáss meg kérlek, van egy hibám,
másé a szívem régóta már.
És még csak annyit mondhatok,
Hármat szeretni is vígan tudok.

eredeti dalszöveg: Kaczor Ferenc, de nekem így jobban tetszene...

#130

depresszió dögunalom összeesküvés elmélet ^{saját magam ellen!} kétségbeesés zokogás üvöltés vágy_diófára...

kapcsolat és őszinteség...

nincs más mi annyira hazavágja a világomat mind az őszinteség hiánya. nincs más mi kikészít annyira, mint az érzéstelen mosoly. nem kell a dac és nem szép a durci, csak a kellemes lágy mosoly, mi az arcra ül. nem jó ebből semmi ha kívülről érkezik, de rosszabb ennél ha belülről távozik. nem vagyok őszinte érzem ezt ott legbelül, a mosoly pedig arcomra fagyva vigyorodik tova, tombol a dac, és nyerésre áll a durci.

azt hiszem tudom. tudom mit akarok... azt hiszem tudom, hogy mitől vagyok boldog, azt hiszem, de mégis gyötörnek kétségek, fáj az mi elől futok, mégis vágyom tépjenek darabokra érzéseim, mert lelkem minden szorítása zsigerből kívánja e kínt.

élek, napról napra, jövő nélküli képpel. cél nélkül, mi nem vezet sehová, de képzelettel, minek tárgya még messze van, megélni, hogy egyszer családom legyen. évekre azonban pecsétes a sorsom, mit köszönhetek csupán saját magamnak, érzem megértem egy újabb változásra, de félek engedni azt, mi most vagyok, s igen jó álca.

hibát hibára követek, döntéseim egyre rosszabbak... kevernek jobban és jobban bele a kakiba.

hittem azt, hogy pedig nem kérek sokat, de most már tudom, kértem túlontúl is sokat. önző disznó vagyok... egy egoista állak, ki ismeri magát számtalan hibával... mégis kértem boldogságot felhőtlent, mégis vágytam testre, s lélekre mi megveszik érettem.

félek megmaradni, félek attól mire vágyom, félek felkelni, hisz megszakad az álom.

αηĐ®@$ üzenete:
"érezni akarlak napnak minden percében, hogy velem legyél, s ne gondoljak semmire hogy nyugton vehessek levegőt s sóhajtsak nagyot de tudom hiba lenne kérdezni vagy sulykolni, hogy mond el megtettem ezt már múltban, s vele hibát követtem nem teszem többször, mert tanultam belőle félek én is de nem kicsit hanem nagyon félek mert lélekkel játszani  igen durva dolog. tudom mondtad, nem egyszer nem kétszer de nem mondtam én neked, s  nem merő véletlenségben játszani nem akarok eszemnek ágában sincsen csak azt nem hogy  mit, s miért is akarok végképpen félek tőled, mert vagy furcsa, s nem látok fejedbe. mert megnyert magának a kín elviselése. félek mert szereted ha fáj lelked,  mert úgy  érzem, félsz attól mi életet ad félsz boldognak lenni mert akkor lehet igazán csak pofára  esni tény bevallom közlöm, utálok pofára esni...  ezért is nem kelek fel, s hempergek  tovább a sárban mert felállok, s büszkén nézek a világba, nem mostam le magamról, hát  jöhet a következő tócsa, ugrok bele fejest hiába nem húz ki onnan senki, de lök még egyet  rajtam, s nem másért mert vagy nem tudja, hogy kell vagy nem is akarja boldogság persze,  de mi is ez a szó mit takarhat, kinek, mit mond e fogalom kisgyerek boldog ha  csörög a kezében az új játékszer de egy felnőtt becsavarodott egyénnek vajon mit jelenthet  ugyanez az én boldogságom magam se ismerem.  meghalt egyszer bennem,  valamikor régen most csak szex, mikor jól érzem magam, mikor szívem kiugrik hamar régen szerettem nagyon, s boldog is voltam, de jöttek sorba, s dobtak messze, törtek  darabokra. elveszett bennem az érzés igazi léte.. csak imitálom, de csak mennyire érzem nem szabad a mosttal, s a jelennel hadakozni nem szabad a rég volt idők bűnét a main  leverni tudom én ezt, de ilyen az ember, a tüske bele űl, s ott marad örökre félek tőled  mert nem értem érzéseid. mert nem ismerem a szót mi tőled hangzik... mit is jelenthet  nálad boldoggá lenni kerül a tekinteted és te ilyen vagy. de mint mindenki más én is  hasonlóképp félek miért? szégyentől nem kell hisz nincs mit szégyellned. félned nem kell,  erőszak nincs bennem lelkem az mitől félni kell csupán, mert nem tudja valójában mit  kíván úgy van vele, vagyok s, majd ha azt kapom mit vágyom, majd akarom tovább"

lekésve

nem azért vagyok ideges, mert fél perccel lekéstem a buszt, nem azért vagyok ideges, mert egy perccel korábban indult el a busz, nem azért vagyok ideges, mert apám fenntartott, mert a Vodafone-nak csak a kert végében van térereje, nem azért vagyok ideges, mert a forgalmista nem tudott kielégítő magyarázatot adni a buszsofőrök viselkedésére, nem azért vagyok ideges mert amikor műszakra megyek akkor mindig késnek a buszok, nem azért vagyok ideges mert 55 perc a menetideje annak a köcsögnek, nem azért vagyok ideges mert bal lábbal keltem, nem azért vagyok ideges, mert érzelmi válságban szenvedek, nem azért vagyok ideges, mert nincs pénzem, nem azért vagyok ideges, mert miért nincs 10 órakor is egy busz, nem azért vagyok ideges mert így most vonattal kell mennem, nem azért vagyok ideges mert a vasútállomás messzebb van, nem azért vagyok ideges, mert még pénzbe is kerül, nem azért vagyok ideges mert a 17600 Ft-os buszbérletért nem tudok normálisan közlekedni, nem azért vagyok ideges, mert hétvégén busszal haza se tudok jönni, nem azért vagyok ideges, mert nem tudom mit akarok, nem azért vagyok ideges, mert semmi nem úgy működik ahogyan én szeretném, nem azért vagyok ideges, mert eltörték a kedvenc bögrémet, nem azért vagyok ideges, mert nincs már lelkem, nem azért vagyok ideges mert már indulhatok is, nem azért vagyok ideges, mert lesz két óra amivel nem tudok mit kezdeni Atádon, nem azért vagyok ideges, mert felhúztam magam, nem azért vagyok ideges... hanem csak úgy...

csak szépen lassan... de fejlődik

végre! már azt hittem sose tudom lefényképezni... már vagy egy hete nem akart működni a fénykép funkció, pedig jelentős átalakításokat végeztem kedvenc farmomon. szar lehet az igazi farmeroknak.

amikor rájönnek, hogy az almafa rossz helyen van :) nekem kicsit egyszerűbb dolgom van.

#126

Mikor?: 2010.11.14
Honnan-hová: Kutas - Kutas vasútállomás  |  Csurgó - Vízvár - Babócsa - Nagyatád - Lábod - Kutas

Tekert idő (Tm): 3 óra 26 perc
Megtett út (Dst): 86,479 Km
Átlagsebesség (Av): 25,1 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 37,3 Km/H
Összes megtett út (Odo): 2669,9 Km*

^1: az úgy volt, hogy elindultam, de a szembe szél igen nem tetszett. már elhagytam bőven a kutasi vasútállomást Szabás irányába maikor is eszembe jutott, hogy nemsokára jön a vonat ami megy Gyékényes felé. gyorsan visszafordulva, éppen, hogy csak elértem a vonatot. így Csurgóig vonattal mentem. onnan abban bíztam, hogy a délnyugati szél nem marad abba, illetve nem vált irányt. nos irányt azt azért váltott és déli lett belőle ami nekem annyira nem nagyon tetszett mert az utam az délkeleti irányba tartott így a déli szél rendesen visszafogott, de nem annyira, mintha egyenesen délnek tekertem volna. mert, hogy az volt az eredeti terv. Babócsától már nem volt annyira rossz. mert onnan majdhogynem északi irányba tekertem és a szél is meg megcsapott hátulról. Nagyatádra érve már rendesen elfáradtam. nem is volt kedvem tovább menni, de sajnos a muszáj az nagy úr. noha pihentem valamennyit annyit nem tudtam amennyit szerettem volna, mert az első világítást otthon hagytam, és erősen besötétedett így is mire hazaértem.

*:2010.05.12 óta

visszaolvasva...

ma nekiálltam és visszaolvastam a blogom 2006 decemberétől csemegézve az érdekesebb bejegyzésekből... több dologra is figyelmes lettem, bekakilás:

• "2007 volt  a magány iskolája akkor tanultam meg hogy milyen szar is egyedűl lenni, amikor nem akarsz
  2008-ra a megszokás és a teljes lemondás várt
  2009-re már magasról szartam le a lányok lelki világát
  2010 szex! mert nem kérhetsz mást, mert akkor azt sem kapod..."

kb. így változtam az évek során. noha nem olyan sok négy év... nem a fenéket nem... magam sem gondoltam volna hogy valaha is az leszek, és olyan amilyen... olyan ember akit 2006-os Énem nem kicsit nézett le, és még csak emberszámba se tudtam volna sorolni mostani énmagam.

persze nem csak ez jött le. hihetetlen, hogy mennyire naív állandó szerelmes voltam. mennyire félénk, mennyire visszahúzódó, mennyire gyáva, mennyire kisfiú.

2007 környékén bejegyzéseim töbsége tartalmazza azt, hogy valami hiányzik belőlem... elég sokszor megemlítve... akkor is sejtettem, hogy nem vagyok egy adonisz, most tudom is... de valami mindig hiányzott belőlem, amire lecsapnak a lányok... ami megfogja őket... ami miatt érdeklődést mutatnak...

baromira nagyon hangos, és lesújtó véleményem van a gyengébbik nemről... addig addig hülyítettek, hogy egy olyan ember lettem ki sose akartam lenni, és láss csodát, pont ez kell nekik.

egy gerinctelen féreg, érzések nélkül, egy üresdumás hülyegyerek, aki már nem is emlékszik rá igazán, hogy milyen is az amit szerelemnek hívnak. pedig emlékszem, akkor is imádtam szerelmesnek lenni, ha az érzést nem viszonozták. szeretnék megint annyira... de nem megy... és valahol nem is akarom, hogy menjen.

nem kell az a szerelem, mert nem akarok magányos lenni, nem akarok egyedűl lenni, nem akarom! jó ez így, hogy a szókimondó, nyers, őszinte, tapló én jobban kell nekik...

semmi baj... megkapják...

lesz szex?

akár kezdődhetne így is egy beszélgetés férfi és nő között, és hiszem, hogy semmivel nem lenne boldogtalanabb a világ. mert minden e körül forog, mert mindent ez kapcsol össze. persze lehet jönni, hogy az másodlagos... na igen, a főételt is csak másodiknak hívjuk idehaza :)

mert hiszem, hogy minden cselekedetünk hajt minket valahová. noha állítólag dolgozunk, hogy legyen pénzünk... állítólag tanulunk, hogy okosak legyünk, de mi is a cél... mit akarunk ezzel... pénz kell, mert így alakult a világ, így kívánunk fennmaradni, így kívánjuk élni, anyagi gazdagságban, mi férfihoz nőt, nőhöz férfit vonz... tanulunk, hogy okosak legyünk, mert így szavakkal is képesek leszünk vonzani a másik nemet... mert az ember ösztönállat. nem csinál semmit cél nélkül. az mindig akad...

nem más... nem akar egyedül ágyba menni... nem akar egyedül ébredni... lehet megmagyarázni, hogy de nem is. fenéket nem... gondold végig mit miért csinálsz és ha annak vége hova kerülsz!

megmondom egy ágyba... és ha jól csináltad nem is leszel magányos! ha elbasztad? szar ügy, öleld át a párnádat...

...no, de megyek vár a párnám.

holdtündér...

• most legszívesebben a holdon lennék
  onnan vigyáznék azokra akiket szeretek
  mint egy jó tündér
• nem rossz gondolat
• ha jönnél nem vigyázhatnék rád
• ezt nem értem
• ha jönnél a holdra velem akkor nem vigyázhatnék rád...
  mert akkor mellettem lennél
  és a szeretetemmel/ szerelemmel vigyázhatnék rád
• nem szeretnék a holdra menni
  és nem szeretnélek téged se odaengedni
  ott nincsenek patakok virágzó bokrok, nincs hó se eső
  csak a kietlen szürke poros táj
  nincs benne semmi szép semmi költői, mi körülvesz egy ifjú párt
• igaz ez is..
  ha jössz velem akkor máshová mennénk
  

ősz

érzések, vágyak, az elme, a szív

érzések nélkül születtem, mikor még nem volt semmi csak az éhség, és a jóllakottság, a fájdalom, és a csendes pihenés, de hamar felnőttem. láttam szépet sokat, jót többet, rosszat sokat, borzasztót is többször. így sikerült elsajátítanom a többit is több mint negyed évszázad leforgása alatt. érzéseket melyek nagy szavak, mikkel sokan sokat villognak. szerelem, gyűlölet, harag, megbocsájtás. dobálózunk e szavakkal, de minek?

vágyak irányítanak... érzésekkel vágyakozom, és jön a szív, mi beleszól mindenbe. jönnek érzések mik alakítanak, mik lángolnak majd alszanak, van a tudat mi megöli, vagy begyújtja őket, és van, hogy nincs semmi. mikor nem tudod mi van. amikor nincs semmi. amikor kiürültél... amikor ennyi menni kell... de az érzések nem ilyenek... azok visszacsapnak. a Kishercegnek is megmondta a róka. megszelídítetted, hát felelősséggel tartozol a rózsádért. de sajna ezzel nem értek egyet.

megszelídítettem, oké persze, és ő megszelídített? vagy elvadultam-e... mondjuk pont mellette... és akkor mikoron lettem vad, érzelmektől majdhogynem mentes... hol volt az kit megszelídítettem? hát jön, persze, hisz siker volt. meg vagyon szelídítve. de ez így nem kóser... nem hiszem, hogy az úgy a jó, hogy amíg én szelídítek addig én elvadúlhatok... itt kötnék bele a világba és jön a fizika is segítségemre, hisz az energia nem vész el csak átalakul...

vadból lett szelíd, szelídből vad... vagy megszelídül a világ egyszerre, különben értelme sincs az átalakulásnak... hisz majd ugyanott tart a világ, csak fordítva...