mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

#33

Eszi, nem eszi

A határon egy vámtiszt felnyittatja egy autós csomagtartóját:
– Ebben mi van? – mutat a határőr egy hatalmas csomagra.
– Madáreledel – feleli az autós. – A papagájnak viszem.
– Nyissa ki!
Az autós kibontja a zsákot, amelyben harminc kilogramm babkávé van.
– Aha, szóval maguk kávéval etetik a papagájt?
– Eszi, nem eszi, nem kap mást.


Imádni való vő

Anyós látogatóba megy a vejéhez.
– Meddig marad anyuka? – kérdezi a veje.
– Hát fiam, ameddig szívesen láttok.
– Jaj, anyuka, hát már a kávét se tetszik megvárni!


Messziről érkezett

Kovácsné a negyedik emeleten nehéz csomagot kap, és hogy meghálálja a küldöncnek, amiért felcipelte a lépcsőn, meghívja egy kávéra.
– Asszonyom, sok jó kávét ittam már, de ilyen finomat még soha! – mondja elismerően a férfi.
– A sógorom hozta Hollandiából.
– Nagyszerű! És még mindig nem hűlt ki!


Reggeli ital

A férj emésztési zavarban szenved és emiatt nagyon nyűgös:
– Jaj, nem tudom, mit kellene szednem, hogy ne fájjon a hasam.
– Igyál minden reggel két pohár meleg vizet, az majd segít! – javasolja a felesége.
– Ezt teszem már húsz éve – dörmögi a férj –, csak te kávénak hívod!


Maga hogyan kever?

- Uram, ön mindig jobb kézzel szokta megkeverni a kávéját?
- Igen.
-Érdekes, mert az emberek általában kiskanállal szokták...


Zamatos kávé

– Főúr, egész éjjel nem tudtam aludni a kávéjuktól.
– Olyan erős volt?
– Dehogyis. Azon törtem a fejemet, hogy vajon miből főzték.


Otthoni feeling

Bemegy egy fickó a kávéházba és azt mondja a pincérnőnek:
- Hozzon nekem egy hideg kávét és egy száraz kiflit, aztán üljön ide mellém panaszkodni.
- Igen uram, de miért?
- Otthon akarom érezni magam.


Kávémizéria

A szőke titkárnőt első munkanapján elküldik kávét csinálni. Mivel még sosem főzött kávét, lemegy a közeli presszóba egy termosszal.
– Elnézést, belefér ebbe a termoszba hat csésze kávé?
A pincér méregeti a termoszt egy kicsit, aztán felel:
– Igen, azt hiszem hat csészényi pont elfér benne.
– Ó, ez nagyszerű! Akkor kérek kettőt cukorral, egyet cukor nélkül, egyet tejszínnel és két capuccino-t.

The Book of Eli

mind az már feltűnt, eddig nem voltak címek... pedig szeretem őket. annyi mindent el lehet mondani csak a címben. annyi minden benne lehet egyetlen szóban, és annyi minden egy csepp vízen. egy mozdulatban. letöltöttem egy filmet, amit nem így kellett volna látnom. nem volt ennek felhajtása, pedig ezt a filmet látnia kéne mindenkinek. végignézni kicsinek és nagynak, és elgondolkodni a tartalmán. ezt moziban szerettem volna, kifizetve a jogdíjajkat, nagyban ütősen. noha így is ütött, de nagyot! nagyon nagyot!

The Book of Eli - Eli könyve, de számtalan nyelvre le lehet fordítani mint azt is a világ összes nyelvére lefordították amiről szó van benne. a könyvről. tán ez az egy olyan amit úgy húsz éve még nem kellett nevén nevezni. mint ahogy régen, de szerencsére helyenként most is van akik tudják kiről van szó ha nem nevezik nevén. és ez a könyv nem a kámaszutra, a személy pedig nem a sátán.

létezik-e egy felsőbb hatalom, vagy létezik-e a teremtés. senki nem tudja, én sem. illetve, ha tudnám valószínűleg nem e földi paradicsomban írnám e posztot.

ez is egyike azon filmeknek amiket befogadtam, és amikre azt mondom, hogy igen. abba a kategóriába sorolom aminek értéke is van. nem a fantázia, vagy a jelenetek miatt, hanem pusztán a tartalma miatt. mindenekelőtt a színészek jók. a sztori sem lapos, a képi elemek is hihetőnek tűntek számomra. de maga a film mondanivalója ér a legtöbbet. noha helyből tudnék olyan embereket mondani akik megnéznék és laza mozdulattal mennének tovább, ez szar volt!

ők ismerőseim, ők barátaim, mégis ők azok akiket nem tudok úgy igazán emberszámba venni. nos miért? mert csak egy dolog hiányzik belőlük, hogy emberszámba vegyem őket is. csupán az! az emberség. nem akarom azt mondani, hogy bennem milyen sok van, mert nem. nincs bennem se sok ebből, de van, egy pici egy szikrányi. de éppen elég ahhoz, hogy ebben a társadalomban még így is emberibbnek hihessem magam a többieknél.

ami vigasztal, hogy nem én vagyok egyedül ezzel.

ugyanakkor az ilyen filmek könyvek vagy bármi is legyen ami gondolatokat ébreszt bennem. arról, hogy hogyan élek, arról, hogy mit dolgozom, arról hogy boldog vagyok-e egyáltalán, arról, hogy lehetek-e az.

egyáltalában is arról, hogy mi az amitől én boldog lehetnék. mostanában megvan minden, van internet, van telefon, van mit enni (általában), van munkám, mi hiányozhat. azt hiszem a szeretet, a szerelem, az az érzés amikor adni akarsz, amikor mindent megtennél, amikor nem látsz kettőig, amikor úgy érzed, Ő a minden, az amit félsz megtalálni, sőt az amit jobb ha meg se találod, mert utána nem akarod elveszíteni.

éreztem már ezt, nem is egyszer, de mindig hiányzott valami. de mindig elbasztam valamit. általában azt, hogy olyan személlyel volt kapcsolatos aki csak részben vagy egyáltalán nem tudta, netán nem is akarta viszonozni ezt. csupán az miatt aki vagyok. ez vezetett oda, hogy jelenleg több mint harminc személyiséggel bírok és nem tudom melyik az igazi. ez pedig nagy trauma és törés is egyben. ettől határozatlan, döntésképtelen, és sorolhatnám milyen vagyok. van aki az egyik énemet ismeri van aki a másikat. vannak emberek akik ha beszélgetnének rólam, nem jönnének rá, hogy ugyanarról az emberről beszélnek, ebben egészen biztos vagyok.

egyenlőre egyetlen olyan dolog van a földön ami teljesen ki tud kapcsolni, az pedig a bicikli. felülni rá valahol és tekerni, haladni előre. mostanában az az egyetlen olyan állapot amikor igenis érzem önnönmagamat. amikor felszabadulnak a gondolataim, kikapcsolhatok egy kicsit, élvezve a zöldellő tájat,  a majdnem friss levegőt, és szidhatom az autóst, aki amúgy sem hallja, meg nem is érdekli, mert tekintet nélkül a védtelen bringás mellett száguldozik, bele sem gondolva, hogy az is egy élet.

félek magamtól, félek valamitől, és ez nem jó. egy valaminél nincs rosszabb amikor magamtól félek. mert az nem jót jelent. félek érezni, mert amit érzek az bennem van. és minél jobban érzem annál több énem csatlakozik ehhez. ha pedig egyszer minden énem egyszerre ugyanazt ugyanúgy érzi, végem. ugyan az az, az állapot amit újra és újra kergetek, mert érezni akarom, mégis pont ez ami miatt egyre többször hullok szét és egyre több darabba.

mert kezdetben vala csak egy csecsemő, egyszerű öntudattal. képes volt érezni az éhséget, és az alvás állapotát még álmok nélkül élvezni. de az már régen volt, azóta eltelt huszonhét év. noha istennek hat napra volt szüksége megalkotni a földet minden teremtményével, hogy aztán a hetedik nap megpihenhessen. megalkotott engem is, és azóta sok hat nap telt el. én meg minden hat nap alatt változtam fejlődtem, öregedtem, és tart ez folyamatosan teljes szellemi vagy fizikai leépülésemig, változatlan.

szeretek élni, és szeretem meg is élni, azt amit meglehet. noha a pillanat, az aktuális pillanat számít, mégis a jelen és a jövő miatt képtelen vagyok a mostnak élni. ki tudja lesz-e jövőm, így ezen elgondolás alapján nem annak kéne. a jövő még előttem, de egyre szarabb jövőképpel.

utálom anyámat! utálom apámat! utálom, nem, gyűlölöm a húgom, és átkozom magam amiért megszülettem, s ha már megszülettem miért nem a természet rendszerét éltem. mert úgy egészen más lenne az életkép. megszület felnő, "kirepül" és soha többé vissza nem néz! onnan nem lát nem hall és a többi. de nem nekem meg kellett hallanom hogy fiam segíts... tudom, hogy nem csak ez volt az ok, de tulajdonképpen ennek is döntő szerepe volt abban, hogy most egy elcseszett élet kellős közepén épp nem tudom, hogy szeretnék-e reggel felkelni.

ez egy kicsit túlzás volt, mert a holnapi Kárpátia koncert miatt érdemes lesz felkelnem, és talán még Őt is láthatom, e kettő miatt holnap is fel fogok kelni...

#31

Mikor?: 2010.05.26
Honnan-hová: Kutas - Ötvöskónyi - Nagyatád - Berzence - Csurgó - Nagyatád - Lábod - Csokonyavisonta - Nagyatád - Ötvöskónyi -  Kutas

Tekert idő (Tm): 5 óra 19 perc
Megtett út (Dst): 136,75 Km
Átlagsebesség (Av): 25,7 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 44,6 Km/H
Összes megtett út (Odo): 387,5 Km*

^1:Na majd leírom milyen volt... de most mozogni se bírok...

*:2010.05.12 óta

#30

mi legyen a holnapi napirend, illetve a mai, csak előtte még alszom egyet. nem is tudom mit szeretnék csinálni. pontosabban tudom. aludni, feküdni, tévézni... de nem egyedül! Vele!

de bennem van az is, hogy nekiállok személyiségfejlődésem megismerésének, és végigolvasom az előző blogom. rám is fér, no meg végre könyv formában is össze kéne hozni. de ez egy elég hosszú dolog, már végigolvasni is,  nem, hogy még könyvvé is szerkesszem.

vagy pattanjak bringára és tekerjek, csak tekerjek... nézzek és élvezzem a szelet, ne gondoljak semmire csak arra, hogy de jó volt ma is elfáradni, és nem gondolni arra a sok szarra ami körülvesz, csak élvezni azt ami olyan jó ... mert jó is van, nem is kevés nem is kicsi...

szóval mit is csináljak?

#29

Mikor?: 2010.05.24
Honnan-hová: Kutas - Segesd- Somogyszob - Nagyatád - Ötvöskónyi - Beleg - Kutas

Tekert idő (Tm): 2 óra 3 perc
Megtett út (Dst): 51,981 Km
Átlagsebesség (Av): 25,3 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 44,6 Km/H
Összes megtett út (Odo): 250,74 Km*

^1:Az a helyzet állt elő, hogy délben úgy kedvem is volt menni tekerni, meg nem is. Igazából mivel nem volt kivel szívesen eltöltöttem volna a napom ezért csak tekerni indultam. Nagyatádon csatlakoztam egy kollégához és elmentünk gombát szedni. találtam is sokat, de mindegyik mérgesnek bizonyult. nos mint ebből is látszik nem tudok mindent. a gombákat nem ismerem. találtam egyet ami már annyira csúnya volt, hogy még. nem is bántottam, mivel azt hittem mérges. azért lefényképeztem. sajnos utána már nem találtam meg, hogy hol láttam... minden fa egyforma... pedig... gombaszedés után kajáltam egy nagyot... hihetetlen, de a 30cm-es pizzát amikor megláttam azt hittem ki fog fogni rajtam... á dehogy... beugrottam egyet nagybátyámhoz is most meg itthon pihizek egyet gyorsan... holnap már meló van. de már várom a pénteket nagyon... koncert lesz!

*:2010.05.12 óta

#28

Mikor?: 2010.05.23
Honnan-hová: Kutas - Ötvöskónyi - Nagyatád - Háromfa - Babócsa - Háromfa - Nagyatád - Ötvöskónyi - Kutas

Tekert idő (Tm): 4 óra 11 perc
Megtett út (Dst): 88,012 Km
Átlagsebesség (Av): 21,0 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 44,6 Km/H
Összes megtett út (Odo): 198,85 Km*

^1:Kényelmes tempó volt ma. Főleg Babócsától hazafele. Nem egyedül voltam, így nem érdekelt az átlag, csak az, hogy baromi jól éreztem magam vele.

*:2010.05.12 óta.

ami pedig a nap többi részét illeti, ma sem történt semmi érdekes. délelőtt tízkor keltem ahogy szoktam. fél tizenkettőkor elindultam itthonról mert ugye délre ígértem magam Nagyatádra. pár perc késéssel ugyan de beértem. innen egészen negyed ötig tartott a kirándulásunk. ami elsőre Háromfa oda viaszának indult, de végül is Babócsa lett belőle. mindenesetre meglepően bírta, a távot így elsőre.

hazafele megálltam nagybátyáméknál. pihenni. na onnan nekem is nehéz volt tovább indulni. kicsit az én hátsóm is megérezte. végül is régen tekertem ennyit egyhuzamban. de pár hét, de maximum két hónap és megint hozzászokom. ugyan ez volt kettőezer-hétben is. és mi lett? három hónap alatt úgy megszoktam hogy a kettőszázhetven kilométert is minden baj nélkül letudtam.

#27

Mikor?: 2010.05.22
Honnan-hová: Kutas - Lábod - Nagyatád - Ötvöskónyi - Kutas

Tekert idő (Tm): 1 óra 35 perc
Megtett út (Dst): 42,639 Km
Átlagsebesség (Av): 26,9 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 44,6 Km/H
Összes megtett út (Odo): 110,83 Km*

^1:Kutas-Nagyatád viszonylatban az átlag 30,9Km/h volt, 40,5 perces úttal. a sötétség és a fáradtság rombolta le ezeket az értékeket meló után a hazaúton.  No meg, hogy Ötvöskónyitól Belegig telefonáltam, a szembeszél miatt itt maximum 20 Km/H-val haladhattam, hogy a túloldalon halljon is belőlem valamit a telefonpartner.

*:2010.05.12 óta.

#26

megint szombat van. én megint megyek dolgozni. ma megint nincsen hazafele buszom. így mivel most süt a nap... és ha reggeli után még mindig süt akkor bicajjal megyek. tessék hát járjon mindenki naptáncot. este  se essen az eső. legalább keddig bírja már ki.

#25

ma kénytelen voltam bérletet venni. hiába próbáltam elkerülni, az időjárás viszontagságait, valahogy nem engedte. bicikli még így esőben is jó öt - hat kilométerre való eljutáshoz, de húsz az egy kicsit sok. mostanában pedig esik az eső bőven... csak rá kell nézni a Rinyára, vagy meg kell kérdezni egy Tisza melletti lakost... egyből érezhető lesz, a kezdődő pánik... a pincék ugyanis már tele vannak vízzel.

mindenesetre nem ez akart lenni a mai napom témája. igazából azt sem tudom hol kezdjem el, de valahol az elején kéne. pontosan ott, hogy hogyan állnak össze a fejemben a gondolatok. de sajnos ennek törvényeit magam sem ismertem ki még teljesen, így eme nemes dologról nem tudok mit mondani. arról viszont igen, hogy az általam észlelt és látott világra van egy élhető elképzelésem. noha, hogy ez az elképzelés életképes-e azt nem tudom. eddig nem igazán bizonyult annak, de rajta vagyok az ügyön.

azt szeretném leírni, hogy én hogy látom a világot, de ez igen bonyolult. egyszerűen nem akar menni a mondatokba formálás. de na szóval: az van, hogy szerintem van az egyén. az egyén összefoglalója a test és a szellem egyben. ez az egység ebben a formában egyszeri és egyedi. hihetünk bármiben. hihetünk a túlvilágban, hihetünk a reinkarnációban, hihetünk a halálban, a szellem létben. az egyén így ebben a formában még egyszer nem fog létezni. hogy miért? mert ha létezik túlvilág, akkor a lélek felszáll és él tovább a mennyországban, vagy alant a pokolban, de a test nélkül. még ha kap is egy másikat akkor se ugyanaz, az egység az megbomlik. Ugyanez van a többi esetben is. maga az egyén szétesik. csak az egyik felfogásban a lélek él tovább, míg a másikban a test, illetve teljes pusztulás vár mindkettőre. de tulajdonképpen mi erre nem fogunk emlékezni, most meg nem tudjuk. így azt kell, hogy mondjam, az egység felbmlik, tehát addig kell örülni neki amíg egyben van.

ezen rövid idő alatt kell kihozni belőle a maximumot. ezt mindenki másképpen próbálja. mindenkinek más az értékrendje. mindenkinek más a boldogság. olyant is láttam már, hogy valaki konkrétan attól volt boldog amitől én az őrületbe tudtam volna kerülni. olyant is láttam, hogy valaki már annyira kiélt, hogy már nem tud boldog lenni.

szerintem, mégis minden ember tudja, hogy hogyan kell, vagy akar boldog lenni, de vagy csak valami oknál fogva ezt nem képes elérni, vagy igazából nem is akarja. vannak akik szerint cél a felhőtlen boldogság világ végéig és ebből az elképzelésből nem engednek. ők azok akik vagy tényleg boldogan tudják leélni az életüket, vagy soha nem is lesznek azok.

én az az ember vagyok akinek felhőtlen boldogság cél. de akkor is belemegyek, ha azt csak kis időre kapom. akkor is ha éppen egy közepes boldogságban élek. noha ebből fakadóan, boldogságom okát meg is becsülöm, de nem vagyok oly ragaszkodó. ez abban nyilvánul meg, ha például szeretnék egy társat, de az valamiért elérhetetlen, vagy nekem nem jön be annyira akkor egy új, akár, akkor kibontakozó kapcsolatba is simán belemegyek amennyiben attól is elérhető az a boldogság amire vágyom.  még abban az esetben is ha csak percek vannak egy másik gondolat egy másik boldogság fele.

szeretek szeretni, és szeretem ha viszont szeretnek. de van ezzel egy baj. az egység. ahhoz, hogy igazán szeretni tudjak, szeretnie kell a testnek és a léleknek is egyszerre. ahhoz, hogy tényleg szeretni tudjak testtel és lélekkel engem is szeretni kell. ha valamelyik hiányzik, akkor a bomlott egység bomláshoz vezet. és vagy megbomlik az amúgy egésznek hitt valami, vagy soha nem is lesz egész.

van olyan hogy szeretnek lélekkel, a lelkem hiába viszonozza, ettől nem érzem magam annyira boldognak. imitálásnak is kevés. ez csak szimpla becsapásom... nem igazán gyere be.

van olyan hogy szeret a lélek, a test csak érdeklődik, noha testem szeret lelkem csak érdeklődik, ez se az igazi. hiába erős az érzés, mert tudja... nincs meg az egész. az érdeklődés kevés, vagy akar, és én akarom. vagy így jártunk...

az kell nekem ahol nincs feltétel, ahol feltételek nélkül elcsaphat a boldogság. ahol érzem hogy átölel a test, ahol vele együtt megcsavar a lelkek vihara. boldog akarok lenni, szeretni. szeretni, testtel lélekkel. nem kérek sokat, csak ugyanezt, feltételek nélkül, hogy én is úgy adhassam.

 

#24

az Istenért se bírja ez a fránya eső abbahagyni az esést. pedig tulajdonképpen nekem nincs szükségem rá. így pont szabadságon pedig egyenesen rosszkor esik. most harminc Celsius fok  és hét ágból napsütés az ami nekem kellene. hadd bringázzak, hadd menjek kicsit jobbra-balra. mert így  csak az itthon punnyadás marad, az meg nem jó.

tegnap nem jöttem haza este, beültem sörözni aztán volt egy beszélgetés egy tündérrel, aztán vártam tovább a reggelt, hogy jöjjön már az a fránya vonat. majd szétfagytam, és ez semmi a vonattal csak Somogyszobig jutottam. ugyanis tíz órakor a reggeli ötös IC még mindig ott dekkolt mert nem volt áram. Ötvöskónyi és Beleg között felső-vezeték szakadás volt. még szerencse, hogy nagybátyám eljött értem és hazavitt. persze jól le is baszott, hogy miért nem szóltam neki már este. tulajdonképpen ja... akár szólhattam volna is, de akkor nem történt volna meg az éjszakai beszélgetés, csak kérdés... na mi a kérdés?

süss fel nap, fényes nap! mert ha nem engem megölnek. be kell mennem céghez beosztást meg kell írnom, muszájból... holnap lejár a határidő, de a köcsög angol látogatásra fókusz közben erre nem jutott. mellesleg így megalázva még ennyi ember nem volt egyszerre Nagyatádon az angolok által, szerintem. kidolgoztuk a belünket, hajtás mint állat, hogy rendbe legyen a bolt! erre azok az angol majmok, bejönnek vesznek egy jégkrémet és távoznak. inkább szedték volna szét a boltot és kötöttek volna bele azokba az apróságokba mind amibe bele lehetett volna, de bejönni venni egy jégkrémet, akkor amikor napokat robotol az ember és kidob több száz ezer forintot mindenféle felesleges baromságra, csak mert ő jön. és erre vesznek jégkrémet és mennek. hát haljanak éhen! inkább ne is jöttek volna. és még az a nyomorult eső is esik... azóta... tuti elhozták Angliából, mert nekik is elegük van belőle...

#23

Mikor?: 2010.05.14
Honnan-hová: Kutas-Nagyatád-Kutas

Tekert idő (Tm): 1 óra 56 perc
Megtett út (Dst): 46,308 Km
Átlagsebesség (Av): 23,8 Km/h
Maximális sebesség (Mx): 34,6 Km/h
Összes megtett út (Odo): 68,208 Km*

*:2010.05.12 óta.

#22

végre elkészült, sőt ki is lett próbálva. noha az első kb negyven kilométer nem volt annyira jó, de most már majdnem szar. valami nem stimmel, és ez igen rossz hangulatba hoz engemet. első nekilendülés utáni váltások közepette hamar kiderült, a hátsó váltó nem igazán azt csinálja ami a dolga lenne. így erre fogtam, az átlagsebességem csekélységét. így ma vissza a szervizbe, probléma kilencvennyolc százalékosan megoldva. azért még mindig van, hogy mintha bizonyos  (megengedett, tehát nem keresztbe van a lánc) helyzetekben hozzáér a lánc az első váltó váltásért felelős vezető fémbe... a nevét nem tudom, csak tekerek... jobban nem értek hozzá.

tehát a bringa azt hiszem ok. de akkor is gáz a sebesség... meg az, hogy mintha nem menne a tekerés. kétezerhét nyarán nekiálltam és kilencvenkilenc kilométert gond és fáradság nélkül letekertem három óra alatt azaz harminchárom kilométer/óra sebességgel. most, illetve ma meg a huszonhat kilométer/óra sebességet nem tudtam beállítani... valami gond van, és belülről valami azt, hogy nem a bicajra kéne fogni.

az a tény hogy a negyedik munkanapomról van szó amiben a harmadik műszak az huszonkét órás hajtásra sikerült egy esetleges látogatás miatt. majd ezek után csupán négy óra alvással estem neki a távnak ami csak huszonkét kilométer. nos nem hiszem, hogy csak ezért meg a napi egy doboz cigi miatt tíz kilométer/óra lenne a visszaesett teljesítmény.  vagy mégis?

#21

épp zenét hallgatok... és azon gondolkodtam, hogy vajon meg lehet-e mondani valakiről, hogy milyen ember az általa hallgatott zenék ismeretében?

ha igen akkor milyen embernek gondolhatnak azok akik csak a hallgatott zenéim alapján elemeznek.

mint mindenre az internet világában arra is van szolgáltatás, hogy nyomon tudd követni mit hallgattál eddig, meg arra is, hogy másokkal ezt meg is tudd osztani.

teszem én is ezt immáron kettőezer-nyolc óta.

hogy ezt hol lehet meglesni? nos a last.fm profilomon.

#20

nem sikerült. hála a kedves családnak akik a BAM befejezése előtt képesek voltak kettétörni a bringám hátsó tengelyét, két alkalom nem lett meg a 8-hoz. így a tavaszi BAM oklevelet nem tehetem el. mélységesen elszomorít, mindenesetre nem annyira rossz ez, mint ami miatt tavaly ugyanígy lemaradtam erről. az előd bologban olvasható, hogy mi miatt nem sikerült a 2009-es tavaszi BAM. ott meglett volna a 8 alkalom, csak be kellett volna írni. az utolsó kettő azonban nem került beírásra mert a nyolcadik alkalommal a mentő vitt el a célba a bicajomat a roncsszállító, és akkor nem jutottam időben internethez, hogy regisztráljam az utolsó két tekerést. most egyszerűbb a helyzet, csupán nem volt bicikli amivel teljesíthettem volna a feladatot.

a tavaly összetört bicó a szervizben van, erősen készül a felújulásra. amint kész lesz mehetek bringával dolgozni. igaz csak jó időben, de nem azért mert nem tudok esőben tekerni, csak mert nincs kedvem 50-60 percet esőben tekerni. a bringázz a munkába oldal nem nyújt normális szolgáltatást olyan szempontból, hogy én szeretném azt is rögzíteni, hogy ha görkorival mentem, vagy azt, hogy honnan hová, meg azt is amikor nem dolgozni mentem, így fogok csinálni egy oldalt amikbe ezeket mind meg lehet adni.

#19

ma fejembe vettem, hogy végiglátogatok minden közösségi oldalt ahol regisztrálva vagyok. nos hatalmas csalódás ért...

méghozzá az, hogy nem emlékszem mindegyikre... tuti, hogy nem csak egy kettőn vagyok.

ezért most összegyűjtöm őket:

• iwiw.hu - Tóth András
• myvip.hu - Tóth András
• baratikor.com - Tóth András
• netlog.com -  Tóth András
• youtube.com - ostux
• facebook.com - Tóth András
• last.fm - ostux
• yahoo.com - andrewfx
• google.com - cdborito
• poet.hu - ostux
• bringazzamunkaba.hu - ostux
• 7926.hu - 204041970

a többi, most hirtelen nem jut eszembe... majd máskor egészítem tovább...

#18

tegnap lenyomtunk itthon egy ballagást. fasza volt. öcsém mos már menthetetlenül be van rezelve... holnap reggel érettségi magyarból. hihihi. de jó hogy én már túl vagyok rajta. volt minden. kaja pia, célba lövő verseny. aminek a frissen kapott légpuska vetett véget. egyszer csak vissza csapódott és azóta nem hajlandó felhúznia magát, de hogy miért? azt nem tudjuk... szétszedni még széttudnánk, de össze is kell ám rakni ... na azt senki nem vállalta. nem tudom, hogy miért lehet az idő miatt vagy még mindig a tegnapi túl sok sör, de tegnap is meg ma is tök hamar elkapott az álmosság. most is már ragad le a szemem pedig még csak fél nyolc.

úgyhogy megyek is és alszom egy nagyot.