mindennapjaim szöszenetei...

• Blog oldal
• Archívum
• 
• 

életben hagyni kifizetődőbb

addig ameddig csak tényleg nagyon kevesek megélhetése van veszélyben addig megéri adókat növelni, addig megéri kizsigerelni a népet, de egy bizonyos tűréshatár felett, s megítélésem alapján bizony ezt a határ ma Magyarországon már rég át van lépve, már csak a gazdaság összeomlásához vezet, s csak nagyon kevesek meggazdagodását hozza el. a probléma, hogy a sorsdöntő kérdéseket egy olyan társadalmi osztály hozza, kiknek igenis kedvez, illetve nem érzik meg ezeket a megszorító intézkedéseket.

valamit tenni kell, hogy a gazdaság virágzó legyen. olyan törvények és adórendszer kell ami segíti azokat a vállalkozásokat akik a helyi munkaerőt veszik igénybe, akik helyi alapanyagokat használják termelésük során s akiknek az ebből származó profit nagyrésze is az ország határain belül kerül felhasználásra. mert ha van munkahely az emberek pénzhez jutnak, ha van pénzük azt itt fogják elkölteni, s mint világos, ha van mit elkölteni azután adó is folyik befele a nagy "közösbe". amennyiben nincs munkahely, amennyiben a mindennapi megélhetés is veszélyben van addig az adókat emelhetik a csillagos égig s egyre többen mehetnek tönkre, s ezáltal bizony lőttek a beszedhető adóknak is.

egy egy vállalkozás azért nem indul el mert a "rezsi" nagyobb mint a várható bevétel, egy egy már működő vállalkozás bővítése azért van eleve elvetve, mert a humánerőforrás plusz kiadásai már erős kockázatát hordozza magában a profittermelés lehetőségének bukását.

olyan megoldás kell tehát ami mind a vállalkozásoknak mind a munkavállalónak mint az államnak kedvez, s ha lehet egyenlő mértékben. egyenlő mértékben, mert ha nem egyenlő akkor valaki szarul jár, s akkor ugyan oda lyukadunk ki, ahol most vagyunk!

mi lehet ez. nos kezdjük az állammal. neki adó kell... egyszerű. ha van miből adózni az adó is befolyik... s ha biztosítva van egy olyan biztos háttér amiben a profit növelése hosszú távon is biztosított akkor gyakorlatilag nincs akkora kockázat, abban, hogy a visszáján sül el a dolog és adókimaradást okozzon. ehhez azonban olyan átfogó politikai változásra van szükség ami ezt bizton fent is tudja tartani. mert ha a nép, s a vállalkozás úgy érzi, hogy ez a lehetőség csak rövidtávú abban az esetben a profitkülönbség nem lesz visszaforgatva, csak halmozva, használata nélkül a pénzforgás hiánya miatt viszont adókiesés várható ami nem jó az államnak. tehát hosszú távon is biztosítani kell, hogy ezt a negatív jelenségnek a lehetőleg minimális hatása érvényesüljön.

mi kell a vállalkozásnak... profit! nem feltétlenül kell csökkenteni az adókat, de azokat átláthatóvá, és oly egyszerűvé kell tenni, hogy akár egy 10 éves gyermek is megértse. hogy miért? mert sok olyan ember él a földön, s sajnos ebben az országban is akinek pénze ugyan van, de segg hülye, s így a pénze halmozva, van. visszautalva, ha nincs pénzforgás akkor abból nem keletkezik adó. meg kell adni a lehetőségét tehát, hogy egy átlátható adópolitika serkentse a befektetési vágyat ezzel munkaerő piaci fellendülést okozva pénzforgást előidézve ADÓ lehessen a profit egy része.

a probléma ezzel, hogy a magyar mentalitás a politikánkra is kihat, ez pedig nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni. MOST! AZONNAL! MINDENT! ez azonban nem tartható. így nem lehet egy országot felvirágoztatni. a fának is idő kell, hogy dönthető legyen. a gyermeknek is idő kell, hogy munkaképes legyen, így az is felejtős, hogy egy fejlődéssel járó gazdaságpolitika egy ciklus alatt is maximalizált adóbevételt eredményezzen. főleg azért mert az ország már felélte tartalékait s egyre jobban, s gyorsabban gurul lefele a lejtőn. MOST azonnal van szükség változásokra, hogy egy lassú de biztos fejlődés újra rendbe rakja itt az életet.

mi kell a népnek? munkahely... és olyan fizetés ami biztosítja számára a megélhetést. olyan fizetés ami legalább akkora, hogy ne érje meg inkább otthon a seggén ülni és szociális segélyekből tengetni életét. mert egy négy órás bejelentett munkahely, egy multinacionális kereskedelmi vállalatnál mondjuk mint pénztáros, az nagyjából öt ezer forinttal fizet többet, mint a szociális támogatásokból nyerhető összeg, és valljuk meg őszintén ötezer forintért kinek van kedve dolgozni? nyilván többet nyújt, mert TB befizetve, nyugdíjalap növekszik, DE én tudom, hogy nem érem meg a nyugdíjat, mert  addig tuti meghalok, vagy egy betegség, vagy egy baleset, vagy a stressz ami a megélhetésem veszélyeztetése miatt bennem zajlik, de hogy a felhőtlen, s az én korosztályom várható élettartalmán felül értékelt nyugdíj korhatárt nem élem meg ez majdnem bizonyos. TB-mért cserébe pedig hiába mennék dokihoz 2-3 hónap mire sorra kerül az ember... így addig a szervezetem vagy meggyógyítja önmagát, vagy sikeresen feldobom a talpam, s egy paraszttal kevesebb. (hidd el kormány az én halálom neked nem éri meg, mert tisztes adófizető marhája vagyok e társadalomnak!)

tehát a népnek munkahely, s élhető fizetés kell.

ezen bejegyzés nem válaszol meg semmit, nem mond ki semmi konkrétumot. s ebben még nem is áll szándékom semmi ilyent papírra vetni. az ugyanis túlontúl hosszúra nyújtaná eme olvasmányt, s így a végigolvasása nem biztosított... így viszont még mindhárom megemlített dologra várható egy egy bejegyzés, hogy hogyan is valósítható meg mindez.

még annyit azért hozzátennék, hogy nekem egy erősségem van. rendszerben látni dolgokat, sajnos a mai polgároknak ez nem megy. csak a saját hasznukat kívánják, s nem érdekli őket milyen áron, mi magyar polgárok irányítjuk az itt található cégeket, szintén magyar emberek ülnek a politikai székekben... ugye, hogy nem is olyan furcsa ilyen szempontból, hogy baromira le van kakilva, hogy mindenkinek jó legyen... itt csak az egyén, s nem a közösség számít, méghozzá minden szinten! :( márpedig ez így hosszú távon nem működik. a közösség felvirágzása az egyén boldogulásával is jár, míg egy egyén felvirágzása nem jelenti a közösség felvirágzását! márpedig annak jóléte nem csak egy egyén, hanem általánosságában majd mindenkinek a javára lenne.

szeretem

hideg fuvallat szeli keresztül kabátom,
farmer nadrágomon kiül a dér.
fák ágai csupaszok már, s fehérek,
szellő simogat, mínuszok repkednek.
így vagy úgy én mégis szeretem,
elmúlás jut minderről eszembe,
hogy halandóságom véges.
mégis jön a gondolat, majd jő tavasz
minden életre kell újra.
lelkem most mint hideg őszi este
sötét, ködös, kihalt mint falu széli mező.
szívemben mégis tűz hunyorog,
tart melegen... várja kikeletet,
hogy madarak énekével szárnyra kapjon.
most oly jó ez a csend, a téli merevség,
meleg szobából hideg ablakra tapadva,
bámulni a kinti sötétet, s várni valamire,
várni a megváltásra, várni rá!
érezni, hogy noha rosszabb még nem volt,
de még lehet! mégse baj, mert ha drámaibb a lét
úgy könnyeben élhetjük meg a reményt.
fordulhat jobbra minden, mi baj tárult elénk.

szavazz rám! - part one - avagy a többkulcsos adórendszer

hogy miért?

mert ma Magyarország hanyatlik... mást sem hallunk, csak azt, hogy ez így nem jó. meg, hogy el van cseszve az egész, de valahogy az állam mostani vezetői nem tanultak a múltból, s noha mindent megtesznek, hogy a székükben maradjanak. a helyzet az, hogy nekem van egy elképzelésem, hogy mitől is lenne jobb ennek az országnak, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel nagyon sokan, nem értenek egyet velem s főleg nem a politikusok, kiknek így azért jócskán szednék ki a zsebéből.

nézzük az első pont amit vissza kellene szerintem csinálni az a többkulcsos adórendszer, de nem kell felháborodni. nem úgy ahogyan eddig csinálták. mert az nagyon nem volt igazságos. ez csak kicsit nem az. mert mint tudjuk igazságos az egykulcsos adórendszer, de valahonnan adót kell gyűjteni, s nyilván aki sokat keres annak így is sok marad. míg a kicsiknek is így többet tudunk meghagyni. az igazságtalanság ebben a történetben ott van kompenzálva, hogy akik sokat keresnek, azok többnyire azokból élnek akik keveset keresnek. na az én elgondolásomban a többkulcsosság az legalább öt kulcs kell, méghozzá nagyon nagy kulcs különbségekkel.
tudom, tudom, ez még így mindig nem igazságos.

nos szerintem van erre is enyhítő körülmény. mégpedig a sávos adókulcs. azaz tegyük fel, hogy az első kulcs legyen 10%. igen nem 18! csak tíz, mert valahogyan kell adni a keveset keresőknek, s nem kell aggódni, mert a többiek kompenzálják a dolgot. mondjuk azt, hogy azok adózzanak ennyit akiknek az éves fizetésük nem éri el az 1 millió forintot évente. így azok akiknek a bruttó fizetésük kevesebb mint 84 ezer forint havonta azok járnak jól, s íj módon többet fognak kézbe kapni.

a második lépcső legyen 15%. s legyen az összeg 2 millió forint éves fizetés alatt... ebbe azért már többen is beleférnek. de hogy hol van itt a különbség? nos az hogy a második lépcsőben csak az után a jövedelem után kellene 15%-ot fizetni ami meghaladja az első kulcs felső határát.

a harmadik lépcső adózzon 20%-ot! s kereshet 4 millió forintot. a tünet ugyan az mint a másodiknál. ez a csoport is a jövedelméből 1 millió forintig ő is 10%-ot adózik, s míg 2 millióig ő is 15%-öt, csak a 2 millió feletti fizetéséből adózza a 20%-ot.

érthető?

s ez így tovább, csak annyi hogy innen már nem emelném 5%-al a kulcsot, csupán +3% a negyedik, s +2% az ötödik lépcsőben.

hogy ezt hogy lehet megvalósítani. egyszerű. a havi bér alapján számolható... csak azt kell konkretizálni, hogy mit nevezünk innen fogva bérnek..., de az egy másik posztot érdemel...

éjjel-nappal

ma délután, de ha nap állását tekintjük alapul akkor bizony már estének is mondható volt a dolog felültem buszra aztán másikra és haladtam, s midőn beértem a városba tapasztalnom kellett, hogy ugyan érezni, hogy nemzeti ünnep van, attól még nem állt meg az élet mint ott, lent délen. mert biz ott egy normál hétvégén sincs nyitva semmi... itt meg biz nemzeti ünnep lévén csupán hatszáz méteren is három boltocskát találtam nyitva, s bizony számtalan kocsma, szórakozóhely, s folytathatnám mit nem.
bizony van valami ami miatt mindig is jobban szerettem ezt a várost a többinél, hogy itt az élet nem tud megállni...

mindazonáltal úgy gondolnám, hogy a csendes mezővárosnak is van előnye... mert igen családos ember lennék én is inkább ott élnék, nevelném gyermekem... de most nem ez a helyzet. jelenleg bizony ez a város az ahol jól érzem magam, mert megy a nyüzsgés.

szeretni lehet mind a kettőt, s én szeretem is mind a kettőt. jól is érzem magam mindenhol, de sehol nem jobb mint egy szerelmes ölelésben, s legyen az akárhol. ott mindig is jobb volt, s jobb is lesz mindig.

fogdoki...

oly sokára végre megint rászántam magam, sőt most nem untam meg a várakozást sem és nem jöttem el közel két óra várakozás után mert kb. doki érkezését követő 25. percben már ott ültem a székben...
aztán vártam, de nem hatott  a zsibbasztó.. mármint a szó szoros értelmében, mert hogy mikor mentem be s kérdezték zsibbadok-e, hát nem!

nem baj, üljek le, s szóljak ha fáj... mire megjelent a doki a fogóval... én meg néztem, bután, hogy az meg minek, én nem akarom, hogy kihúzzák. lehet hogy bölcsesség fog, de olyan kevés fogam van már, hogy nekem az is kell.

így lett belőle tömés, noha nem garantálja, hogy megmarad a tömés, mert túl hátul van a fog, meg nedves környezetben, meg rágófog, meg... persze, csak engem meg nem érdekel. én nem voltam felkészülve foghúzásra.

mondjuk miért kell kétezer  Ft-ot fizetni fogmegtartó kezelésnél a helyileg odatartozó fogdokinak, na ezt nem tudom, s jó lenne megmagyarázná valaki, mert én úgy tudom, hogy az ingyenes.

idézet... tőlem!

"A szív igazságát az ész érv elemzi, s ha a lélek számára nem tud jó döntést hozni... bizony a szív az mi szenvedni fog, mert az agy nem hagyja kiteljesedni érzéseinket!"

Tóth András

antidepresszióhoz azért kevés

kösz jól vagyok. a világ most már mondhatnám lassan teljes körülöttem, sőt túlságosan is teljes. megvan a lelki s egyéb támogatásom, csupán két dolog van min segíteni kellene hű, de nagyon gyorsan.

ma rá kellett jönnöm, hogy szellemi kapacitásom ki nem használtsága az mi nem hagy nyugodni, az mi miatt nem vagyok magamnál, mert nem elég ha a test olykor olykor elfárad, a szellemnek az agynak is szüksége van arra, hogy kiélhesse magát, de agyamat évek óta nem használom, s nem másért mert nincs értelme, s mert szellemi kapacitásának kihasználására lehetőségem sincs. s csupán mert nincs papírom arról, hogy nekem bizony van agyam... így a mai magyar társadalomban, s munkaerőpiacon bizony papírok nélkül egy üresfejű fiatalember áll. ki lehet, hogy rátermettebb egy-egy feladatra mint diplomázott társaim, kiknek évekig segítettem közelebb kerülni a diplomához, de ezt dobta a gép.

a másik, anyagi hátterem az mi erősen aggasztó. nem tudom mit kezdek most magammal. miből fogom folytatni az életem. s noha olyan lemondónak hangzik agyam most erősen rá van erőltetve arra, hogy megdolgozzon azon, mivel is juthatok gyorsan sok pénzhez, s lottózóba hiába is térek be, oda szerencse kell, s nem én. nekem meg mostanában erősen elfogyott a szerencse tablettám.

a remény halála...

hogy vagyok? kérem szépen teljesen jól. egy fogammal kell kezdenem valamit egyébként jól vagyok...
hol vagyok? magam alatt nem gyengén...
de az idő... az fog megoldani mindent... arra gondoltam felülök a bringámra... és új életet kezdek... nyakamat rá, hogy a kongó közepén nem fog rám találni senki...

de jó lenne...

mostani állapotomra éppen az jellemző, ami egyébként nagyon ritkán jön elő... hogy most el kéne battyogni valami hangulatos kis füstös kocsmába, kézbe fogni a korsót és asztalra csapni vele, s lehajtani a cimborákkal...

s itt nem a hangulatos, s nem a füstös, de nem is a korsó sör a probléma... hanem akikkel ezt tenném, ők bizony nem épp a szomszédban laknak. Ray barátom, itt lakik a fővárosban, mi majdnem szomszéd város, csak pár megyehatár mi elválaszt, ugyan még csak-csak, de ott van Tom, s Bigi... kiket nem is egy országhatár választ el e falutól, hol e sorok születnek éppen, s mekkora jó lenne megint egy asztalnál ülni, s beszélgetni... inni... beszélgetni... s kortyolgatni... néhány százas a zenegépbe... inni.. fecsegni... inni... makogni... inni... s dülöngélni hazafele, mert jót ittunk s beszélgettünk egy nagyot :)

 

a share gomb avagy oszd meg facebookon

noha olvasóim száma minimális, ami a történetet illeti ez nem is meglepő, mivel ez nem egy téma, vagy közösségi blog, ez rólam, s legfőképpen az énemnek szól a múltról a jövőbe... innen a jelenből.
azonban sose lehet tudni, hogy egy egy írásom, neme tetszik meg valakinek, s esetleg nagyon szívesen megosztaná azt az ismerőseivel... erre a lehetőség most adott.
noha ez eddig is ment a facebook-on a like gomb segítségével, de az ugye annyira nem hivalkodó, a fal megtekintésekor csak egy sor utal rá, hogy XY kedveli az XYZ oldalt...
na de most a share azaz a megosztás gombbal, ez már a múlté. már nem csak egy sor, hanem ott a link tartalommal, sőt az igazán plusz ugye a like gombbal ellentétben itt rögtön megjegyzést, bevezetőt vagy hívjuk ki, hogy szeretné, de adhatunk hozzá.

s hogy mindezt hogyan? nos a válasz folyamatosan változik... a facebook is folyamatosan frissül a Social API fejlődik, egyre egyszerűbben, s egyre több funkcióval ellátott dolgokat adhatunk hozzá akár blogunkhoz akár egy webhelyhez.
nyilván valamennyi HTML ismeret is szükséges, de ez minimális... ez is csupán az oldalba való beágyazáshoz kell, hogy oda kerüljön a dolog ahová kell.

a like button vagy gomb ha már magyarul firkálok, nálam még inframe beágyazással került ide, s még marad is egy darabig, de ezt a facebook már lecserélte, csak a régi technikákat egyik napról a másikra nem irthatja ki... így még egy darabig biztosan támogatja.. az új már egy java script alapon működik... és az angol nyelvű leírást és segítséget itt kap az érdeklődő:

http://developers.facebook.com/docs/reference/plugins/like/

a megosztás avagy share gombhoz pediglen itt olvashatunk utána...

http://developers.facebook.com/docs/share/

ha netán pedig nem értünk angolul akkor sincs gond, chrome böngészővel ugye csak egy kattintás, de egyébként ott van a google fordítója a http://translate.google.com/ ami azért viszonylag jól lefordítja, csak értelmezni kell tudni a fordítást....

#246

Mikor?: 2011.09.22-28

Tekert idő (Tm): 3 óra 40 perc
Megtett út (Dst): 88,939 Km
Átlagsebesség (Av): 24,3 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 40,9 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4430,5 Km^*

^1: az a helyzet, hogy sokfelé jártam az elmúlt héten, de mivel tekerésenként nem írtam ki a tekerésösszesítő részleteit, így az nem volt alkalmakként törölve... jártam Nagyatádon, Belegben többször is, boltban, meg még ki tudja merre... szóval így nem rendhagyó módon, most egy teljes hét az mi az összesítőbe bekerül. többnyire lakott területen belül tekertem, így az átlag rendesen elmarad... habár a régi bringámmal... ez még mindig az átlagot rajzolta...

*:2010.05.12 óta

elmlékdarab...

hogy mindig olyan leszek-e amilyen most vagyok... kizárt! mert nem voltam mindig olyan amilyen most vagyok... mert bizony voltam más is... és ez egy nagyon régi email-be botlásom során derült ki számomra... s hogy milyen voltam akkor...

pont olyan akit a mostani énem úgy vágna nyakon, hogy megszédülnék...

"Szia Szerelmem!
Azért írok e-mailt, mert így talán észreveszel!
Csak annyit akarok mondani, hogy most azonnal kelj fel a gép elől, és ölelgess,
puszilgass meg, még-ha csak egy fél percre is!
Köszi...Én..."

(az email 2006 február 6-án került az e-postafiókomba)

bizony naphosszat ültem a gép előtt és tanultam, programozni... mert ebből akartam megélni, de a munka közbeszólt, diploma nem lett befejezve... így most itt állok papírok nélkül... folyamatosan csökkenő tudással... immáron munka nélkül, egy elcseszett élettel a hátam mögött egyedül mint a kisujjam...

ennél már nem tudom mi jöhet még ami egyszer talán végleg felteszi a pontot az i-re. talán megérem még a harmadik világháborút... s akkor majd bevonulok... s elsőként fogok nyilaimmal nekirohanni a lézerágyús ellenségnek büszkén. félelem nélkül megvédeni szabadságomat, mint ahogyan anno a Lengyelek is kivonultak lovas haderejükkel a Német páncélos tankezred ellen...

 

a kérdés

(23.10.09) Hedvig Zsófia Haris: hogy áll a szénád?
(23.10.13) Hedvig Zsófia Haris: :)
(23.10.17) Andr@s: szarul
(23.10.20) Andr@s: munka nincs
(23.10.29) Andr@s: pénz erősen fogytán
(23.10.39) Andr@s: a kötél megfonva
(23.10.46) Andr@s: diófa még áll
(23.10.48) Andr@s: miért?

a döntés szabadsága

az ember naponta döntések millióit hozza, tudatának lényege alatt, ezek a döntések irányítják testünket. ezeket a döntéseket nem is gondoljuk át csak cselekszünk... s nézünk nagyokat ha véletlenül elejtünk valamit... mert bizony az szándékos... csak tudatunk alatt egy rossz vagy túl jó gondolat, elmélázás, vagy valami, de valami megszakította testünk irányítását befolyásoló gondolatainkat és azt mondta a kéznek... ez most elengeded!

tudatos gondolatainkat pedig szívünk szaggatja szét, vagy vágyaink teszik néha értelmetlenné gondolatainkat. mert érzésünk van, s vágy nyomja el, miről egyszer aztán dönteni kell... s mennyire egyszerű annak az élete kinél ez mind ugyanazt takarja... s mennyire könnyelmű lehet kinél ebből kettő ugyanazt érinti, s mennyire olyan mint nekem kinél semmi sem egyezik.

döntéseinknek pedig hiába van szabadsága, ha egy döntésünk nem megalapozott, ha döntésünk nem takarja valódi akaratunkat, s ha úgy döntünk, s mondunk ki dolgokat, hogy tudjuk azt ugyan szeretnénk, de szeretnénk mást is, akkor azzal nem csak másokat, de saját magunkat is becsapjuk. mert egy igazi szilárd s megalapozott döntés az mind erkölcsi normáink, mind vágyaink, mind lelki akaratunk, s vágyaink kiteljesülésére épül.

mielőtt döntök, s kimondok dolgokat általában végigjárom ezeket a témákat fejemben mélyen elrejtett gondolataimat előállító agytekervényeim által. mert ha egy döntés ott megszületik... annak döntésnek kell maradnia holnap, holnapután, s öt, tíz év múlva is bizonyos esetekben.

életem lefolytatása azonban nem döntéseim által kuszált, s megélt létforma... életem folytonosságát a lehetőségek, azok megélése vagy nem megélése, s minduntalan mozgás, költözés jellemzi. melyben a biztos pont mint olyan nem létezik, s ettől tűnik oly izgalmasnak, s ettől mégis oly bizonytalan a létem. nem döntök, mert minek... ha mindig döntenék akkor lehetőségeim, s életem egyhangú teljes magányban leélt, szerzetesi életmód lenne... mert szinte képtelen lennék mindent belevéve oly döntést hozni, melyben bizonyos vagyok hogy évek múlva is vígan tartom magam hozzá. még akkor se ha nem számítom az évek során bekövetkező esetleges változások lehetőségeit.

de van az ember életében bizony olyan amikor szinte elvárják tőle a döntést, hogy mondjon, ígérjen, tegyen valamit ami oly mértékben változtatja meg életét, oly mértékben befolyásolhatja jövőjét, melyet talán fel sem tud dolgozni oly rövid idő alatt míg a döntés bejelentik neki nem hogy döntsön... mert ugye mégis hogyan ha maga az eldöntendő sincs még értelmezve... hogyan lehetne mégis.

hát sehogy. a döntés szabadsága pedig abból áll, hogy az embernek nem muszáj döntenie. érthetnénk úgy is, hogy úgy döntünk ahogy szeretnénk, de az valójában nem lenne igazi szabadság... ez az érzés a valós döntési szabadság abból fakad, hogy nem kell döntünk ha nem akarunk...

#242

Mikor?: 2011.09.21

Tekert idő (Tm): 1 óra 52 perc
Megtett út (Dst): 53,685 Km
Átlagsebesség (Av): 28,6 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 42,3 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4335,9 Km^*

^1: kezd egyre rosszabb idő lenni. noha még azért lehet tekerni de ez időintervallum egyre csak szűkül a déli órákra. ahogy egyre hamarabb nyugszik a nap, úgy egyre hidegebb is van... szörnyű... nyarat akarok!

*:2010.05.12 óta

#241

Mikor?: 2011.09.18

Tekert idő (Tm): 1 óra 1 perc
Megtett út (Dst): 31,677 Km
Átlagsebesség (Av): 31,2 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 46,3 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4282,1 Km^*

^1: az útvonal Kutas - Segesd - Ötvöskónyi - Beleg - Kutas. Gyorsabb is lehetett volna, ha nem fáradok el, meg ha jobb a bicajom, meg ha tegnap nem kaptam volna nikotin mérgezést a sok cigitől, meg ha Ötvöskónyi után nem ment volna el a kedvem a tekeréstől...Kónyi utca megint kitett magáért. hihetetlen, hogy ott mindig van valami. ma pl. nem akartak félreállni. apa fekszik az árokban, és fogja a kb. két három éves kislányát, aki, ki akar szaladni az útra, már messziről látszott... amin én nagy sebességgel közeledtem. már messziről láttam, hogy azt az embert én is csak ilyen erővel fognám, ha le akar esni egy szakadékba... és vígan nézném ahogy az alján szétloccsan az agya... és még nézett bután, hogy vajon miért kerülök akkorát, hogy teljesen az út bal oldalára húzódtam ki. az utca végén, meg ahogy megszokott, tele embernek mondott lényekkel akik szeretném tudni, hogy a napnál fűtő foglalkozás mesterségén kívül miből is élnek. mert arra van idejük, hogy elállják az utat és még nekik essen nehezükre elhagyni az utat, ha valaki megy rajta... ha ők nem én se... már ki is találtam a szöveget... kiugrott elém... úgyhogy nem foglalkozva velük, hisz őket se nagyon érdekeltem, hogy megyek... sebességet nem csökkentve több mint negyven kilométer per órás sebességgel kacsáztam el közöttük... ami azt jelenti, hogy ha valamelyik úgy dönt, hogy kiugrik elém, hogy megijeszt, annak az lett volna az utolsó mozdulata... nekem meg ez az utolsó utam... szerintem ugyanis egy bicikliszarv csúnya sebet tud ütni ekkora sebességnél egy gyalogoson, a fekvőkormányomról nem is beszélve... mondjuk úgy hogy felnyitná a gyomrát :)
mindenesetre ma is kint volt az a kb. öt éves kislány aki ha lát, de szerintem ha biciklist lát, mindig szurkol hangosan, hogy hajrá, meg kitartást... (tuti nem a szüleitől tanulta... lehet, hogy foglalkoznak vele az oviban)

*:2010.05.12 óta

#240

Mikor?: 2011.09.17

Tekert idő (Tm): 47 perc
Megtett út (Dst): 24,772 Km
Átlagsebesség (Av): 31,5 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 43,1 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4250,5 Km^*

^1: az útvonal Kutas - Szabás - Nagykorpád - Kaposvári elágazás és go vissza. Gyors volt... jó volt, még el is fáradtam kicsit benne... ma merre menjek?

*:2010.05.12 óta

ne hallgass kettő

részlet:

"most jobb? kérdem én? most kinek jobb? én megyek tovább s lehet ez kellett, hogy az életem sokkal jobb legyen... csak annyit fűznék a dologhoz, hogy kíváncsi vagyok ha az áruház minden dolgozóját megkérdezték volna az indoklásról ami miatt végtében felmondtak akkor milyen eredmény született volna... szerintem abból egyértelműen kiderült volna, hogy néhány ember nem szeret és ennyi... de végtében nem érdekel... legyenek boldogok... és kívánok nekik minden jót... "

mára ennyi... majd ha jobban leszek jön a teljes kifejtett verzió...

felnőttem - talán

felnőni nagyon fura érzés... úgy érezni, hogy az ember felnőtt, és elég nagy már az szinte hihetetlen... de vajon mikor is érezheti úgy magát az ember, hogy igen én felnőttem. szerintem ugyanis nem a nagykorúsítás, vagy az önálló élet teszi felnőtté az embert, nem akkor amikor mások azt mondják rá, hogy felnőtt, hanem amikor az ember maga mondja ki, igen én felnőttem.

de akkor valóban felnőtt lesz ezzel az ember. nem hinném. sok minden kell ahhoz, hogy valóban egy felnőttet üdvözölhessük a testben. többek közt, valahol képes kell maradjon gyermeknek lenni. ez talán a legfontosabb, úgy gyermek maradni, hogy értse a viccet, legyen meg még benne az a gyermeki szeretet és rajongás, ami idővel kikopik az úgynevezett felnőttekből. ezen érzések nélkül egy sivár valaki lesz, s ha ezek megszűnnek oda a boldogsága. mert aki nem képes szeretni, azt nem lesz senki aki igazán tudja szeretni, s ezen érzés nélkül nincs igazi boldogság. kell hozzá még felelősségtudat, s nem kevés akarat. mert kiben nincs felelősségtudat, az vagy nem jó ember, vagy még nem nőtt fel. ez pedig mind saját maga, mind családja mind embertársai iránt meg kell hogy legyen... noha attól, hogy nincs valakiben felelősségtudat, az még nem gyermek... sőt az már az én olvasatomban nem is ember.
állatból pedig van bőven a földön... kik embereknek hívják magukat... de az már egy másik történet.

felnőttem, s ehhez kellet huszonnyolc év... miben volt öröm, volt bánat. mégis kellett, hogy magamba láthassak, s megismerhessem magam, hogy tudjam mit akarok. hogy tudjam ki vagyok, hogy milyen vagyok.

azt hiszem sikerült megismernem magam. sikerült rájönnöm, hogy milyen ember is vagyok, és nem vagyok magamra büszke. noha őszinte vagyok... mégis van olyan amit nem mondok el, mégis van, hogy arcomon mosoly van, miközben lelkem sír, de most már tudom miért. felismertem a bennem rejlő valakit, ki eddig csak szundított, s kitörni hiába vágyott nem engedtem neki.

fiatalon már azt hittem felnőtt lettem, s ez már annyiszor volt bennem, mégis folyvást rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. még nem nőttem fel. nem nőttem fel a feladathoz, hogy tényleg az legyek.

elértem egy újabb lépcsőfokot és rájöttem, hogy azok az értékek akiket eddig képviseltem, nem a felnőtt énem, hanem gyermekkori maradványaim mik azért születtek, mert semmim nem volt, hát jött a nagy álom, hogy mindenem legyen, de az kevés. hiába lesz meg valaha is mindenem ha nem vagyok boldog, ha nem lesz meg a szeretet amiben élhetek, ha nem vesz körül a rajongás miért én is rajonghatok... mindenesetre előttem még az élet, s talán hatékonyan le is élhetem azt.

több kapcsolatom is volt már, s mind kellett ahhoz, hogy megtudjam mire is vágyom. mert egyikben a szerelem, másikban a szex harmadikban a megértés, s folytathatnám mi minden hiányzott egyikből másikból, de egyikben sem találtam meg az igazán tökéleteset... fel kellett ahhoz nőni, hogy összeálljon a kép és tudjam, mi is az amire szükségem van egy kapcsolatban...

s most nekiindulatoskodok párt választani. noha ez lesz életem legnagyobb küldetése, mert olyan bizonyosan nem létezik, kinek alaptulajdonságai, és élete megfelel annak a hatalmas mértékű elképzelésnek kit én tökéletesnek ítélek... és a lehetetlen  azért is helytálló, mert ha van ilyen, valószínűleg neki nem én leszek az kire, milyenre Ő vágyik...

de fel a fejjel, hisz sose lehet tudni... mit is hoz a holnap

#237

Mikor?: 2011.09.11

Tekert idő (Tm): 1 óra 10 perc
Megtett út (Dst): 32,251 Km
Átlagsebesség (Av): 27,4 Km/H¹
Maximális sebesség (Mx): 39,9 Km/H
Összes megtett út (Odo): 4221,4 Km^*

^1: az útvonal Kutas - Beleg - Ötvöskónyi - Nagyatád ott dolgoztam egy nyolc órát, majd irány vissza, de csak Ötvösig... nem volt kedvem végigmenni a Kónyi utcán így fel a vonatra, és Kutason le a vonatról... tekerés haza...

update: azért szép teljesítmény... ugyanis ezen a héten tekertem ebben az évben a legtöbbet... egy hét alatt több mint 307 km lett letekerve :)

*:2010.05.12 óta